Végvári oroszlánok

Fülszöveg

A XVI. századi végvári harcokat a magyar hazaszeretet magas hőfokon égő tüze világította meg. A könyörtelen véres harcokban oroszlánok küzdöttek oroszlánok ellen. Lesvetések, rajtaütések szinte mindennaposak voltak. Ebben az embert próbáló „vitéz iskolában" magyar és török vitézek vizsgáztatták egymást: aki átment a vizsgán életben maradt, aki nem, annak „a szemfedele a virágos mező, a koporsója a vadmadarak gyomra lett". ^
A harc annyira kiszámíthatatlan volt, hogy az ütközet után a győztesnek is sietve kellett távozni a csatatérről, minden percben megeshetett, hogy valamelyik^llen-séges végvár erősebb portyázó serege rajtuk üt, lekaszabolja őket és elragadja a nehezen megszerzett zsákmányt. Nem volt idő eltemetni az elesett vitézeket, a tetemeket otthagyták a vadmadaraknak. Fehér csonthalom maradt belőlük. Erős tűznek kellett égni a szívekben, hogy az éhező, fizetetten, rosszul felszerelt, téli hi- . degben vacogó, fagyoskodó vitézek helytálljanak, kitartsanak és folytassák a... Tovább

Fülszöveg

A XVI. századi végvári harcokat a magyar hazaszeretet magas hőfokon égő tüze világította meg. A könyörtelen véres harcokban oroszlánok küzdöttek oroszlánok ellen. Lesvetések, rajtaütések szinte mindennaposak voltak. Ebben az embert próbáló „vitéz iskolában" magyar és török vitézek vizsgáztatták egymást: aki átment a vizsgán életben maradt, aki nem, annak „a szemfedele a virágos mező, a koporsója a vadmadarak gyomra lett". ^
A harc annyira kiszámíthatatlan volt, hogy az ütközet után a győztesnek is sietve kellett távozni a csatatérről, minden percben megeshetett, hogy valamelyik^llen-séges végvár erősebb portyázó serege rajtuk üt, lekaszabolja őket és elragadja a nehezen megszerzett zsákmányt. Nem volt idő eltemetni az elesett vitézeket, a tetemeket otthagyták a vadmadaraknak. Fehér csonthalom maradt belőlük. Erős tűznek kellett égni a szívekben, hogy az éhező, fizetetten, rosszul felszerelt, téli hi- . degben vacogó, fagyoskodó vitézek helytálljanak, kitartsanak és folytassák a harcot. Ez a tűz a hazaszeretet tüze volt.
„A jó hírért, névért s az szép tisztességért, ők mindent hátra hagynak" - írta Ba-, ^ lassi Bálint a végvári vitézekről. A szép tisztesség, a hazáért való rendületlen harcot, a hazaszeretetet jelentette. ,
A végvári útkeresés a magyar szabadság útjának a keresése volt. Az 1956-os szabadságharc 60. évfordulóján megjelent könjrv „Végvári útkeresés" a XVI. századi vitézek hazaszeretetének bemutatásával összeköti a hazáért harcba szálló végvári hősök rendületlen eltökéltségét az ötvenhatos szabadságharcosok vitézségével áldozatvállalásával.
A cselekmény betekintést nyújt a végvári harcok kegyetlen világába. Az olvaf,í'í megismerheti Sólymosdy Imre fonyódi kapitányt és Gyulaffy László csobánci k,; pitányt, kivételes bajvívó hősöket, és átélheti vélük a lesvetések, rajtaütések forie-lyosan végrehajtott mozgalmas történeteit.' 'h véres rajtaütések kíméletlen oroszlánküzdelmében a magyar és a török vitézek lelkéből idővel kiégett a gyűlölet salakja, jobban megisrnerték egymást, megtanulták tisztelni egymás vitézségét és rájöttek, hogy sok közös vonás köti őket össze gondolkodásukban, szokásaikban, hagyományaikban, népművészetükben, zenéjükben, amely végül is egymás elfogadásához, megbecsüléséhez vezetett.
A regény cselekménye elvisz az Erdélyi Magyar Királyságba élő magyarokhoz, székelyekhez és megérteti velünk, hogy a magyar lélekben élő érzelemteli Erdélykép gyökerei visszanyúlnak a XVLXVII. századig, amikor Erdély a magyar szabadságot, függetlenséget, a magyar feltámadás egyetlen reményét jelentette.
A magyarság a mai nápig nem tudta feldolgozni Erdély elvesztését, nemcsak azért, inert a? ország legszebb része („Tündérkertje") veszett el, hanem elsősorban azért, mert lelkének legmagyarabb nemzeti értékeket megőrző felét vesztette el.
ENGLISH SUMMARY ON PAGE 305 Vissza