Chabert ezredes/Álarcos szerelem

Előszó

Részlet a könyvből:

- Nini! Itt van megint az ócska lovaglókabátunk!
Egy írok kiáltott fel igy, abból a fajtából, amelyet az irodákban kifutónak neveznek s aki e pillanatban pompás étvágygyal beleharapott egy darab kenyérbe. Kitépett a fogaival egy kis belet, golyóbist csinált belőle és csúfolódva kihajította a tolóablakon, amelyre rátámaszkodott. A jól irányzott golyóbis visszapattant csaknem az ablak magasságáig, miután eltalálta egy idegennek a kalapját, aki épen az udvarán haladt keresztül egy Vivienne-utcai háznak, amelyben Derviile ügyvéd lakott. ,
- Ugyan, Simonnin, ne ostobáskodjék az emberekkel, mert kiteszem a szűréi. Akármilyen szegény is egy kliens, mégis csak ember, az ördögbe is! - szólt az irodavezető, félbeszakítva egy költségjegyzéknek az öszszeadását.
A kifutó, ugy, mint Simonnin is, rendszerint tizenhárom-tizennégy esztendős fiu, aki valamennyi irodában az irodavezető legközvetetlenebb alárendeltje; ennek a megbízásait és a szerelmes leveleit intézi és e mellett széthordja a végzéseket a törvényszéki szolgáknak és elviszi a bírósághoz a beadványokat. Erkölcseinél fogva párisi csirkefogó, hivatásánál fogva jogcsavaró. Az efféle fickó csaknem mindig kíméletlen, féktelen, fegyelmezhetetlen, rimkovács, csufondároskodó, kapzsi és renyhélkedő. Mindazáltal csaknem valamennyi ilyen kis írnoknak van öreg édes anyja, aki az ötödik emeleten lakik és akivel megosztja a maga harminc-negyven havi járandóságát. Vissza