Ablak egy elveszett világra

Előszó

Egy pillantás a yermek arcára, évszázadokon átívelő tekintet. Megcsillan a fény a szemében, a szempilláin, látszik íriszének mintázata. Tekintete komoly, elszánt - talán mintha érdeklődő volna. Nem véletlen, hiszen a gyermek egy napon II. Miklós, Oroszország cárja lesz - és számunkra emiatt egy kis történelmi irónia is elegyedik a képbe. Mi már ismerjük a jövőjét, ő még nem; a képen akkor látható, amikor a forradalmi évek szörnyűségei még elképzelhetetlenek voltak, sőt talán meg is előzhetők lettek volna. Majd' 130 év távlatából pillant a fényképezőgép lencséjébe. A fényképész és gépe már rég eltűntek, azonban a gyermek tovább él, a tekintete, amelyet eze a megkopott papírdarabon örökítettek meg, olyan, mintha itt és most lenne jelen.
A fényképezés varázslat. Számunkra már túlságosan is megszokott ahhoz, hogy így nevezzük, azonban az ő nemzedéke a fényképezésben csodát látott... Egy nyári napon fogadást tartotak a Carszkoje Szelo kertjében. Jelen volt Mademoiselle Röhmer, II. Sándor udvarhölgye, akinek szavait E. M. Almdingen orosz író jegyezte le: "A cár kiment a vendégek közé, leült a földre velük. Egyszer csak lépéseket hallottam a hátam mögül, megfordultam, és egy férfit pillantottam meg, kezében a "csodálatos masina". Odasúgta nekem: "Kérem, ne szóljon. Remélem sikerülni fog. Még soha senki nem látta Őfelségét ilyen gondtalanul". Ezután elkészítette a képet, de szerencsére meggyőztük a férfit, hogy semmisítse meg... Szentségtörésnek számított - ki láthatta volna cári felségét a fűben ülve kacarászni." Az 1850-es években még így értelmezték a fényképezőgépet: "csodálatos masinának", és egy ennyire valósághű, a cárt minden emberi mivoltával egyetemben megörökítő fotó szentségtörésnek számított. Vissza