Id. Lóczy Lajos emlékezete születésének 150. évfordulóján

Előszó

Kevés alakja van a magyar tudománytörténetnek, akit geográfusok és geológusok egyaránt - ugyanakkor a szakmai kisajátítás minden „hátsó szándéka" nélkül - oly módon magukénak vallanának, mint id. Lóczy Lajost. Az 1849-ben született és 1920-ban elhalálozott Lóczyban mind a földtan, mind pedig a földrajz tudománya egyik legnagyobb hazai képviselőjét tiszteli.
Ezt kívánják bizonyítani a kötet részben Lóczytól, részben Lóczyról szóló írásai, szemelvényei is. Hiszen a műveiből vett idézetek úgy a földtan, mint a földrajz területén végzett munkájába bepillantást engednek, a személyéhez kapcsolódó visszaemlékezések pedig geológus és geográfus tanítványai, munkatársai egymást kiegészítő, vagy gyakran éppen összecsengő értékelésein, méltatásain keresztül bizonyítják a fenti megállapítás igazát.
A Lóczy Lajostól származó tanulmányok, könyvrészletek között találunk kettőt - a Vezúv kitöréséről, illetve a Shackleton által küldött kőzetek meghatározásáról szólót -, amelyek nem szerzőnk szó szerinti szövegét, hanem előadásainak rövid kivonatát tartalmazzák, ám úgy véltük, hogy épp e kevésbé ismert témák bemutatása végett mindenképpen kerüljenek be a többi, eredeti Lóczy-anyag közé. A tudományos cikkek, értekezések mellett közzétesszük néhány, a Magyar Földrajzi Társaság elnökeként tartott megnyitóját is, mivel ezek az első világháborút és történelmi Magyarország szétesését megelőző évekből származó beszédek páratlanul érdekes korrajzot, nem egy esetben történelmi próféciákat tárnak a mai olvasó elé.
A Lóczyról szóló anyagok között óhatatlanul előfordulnak ismétlődések, hiszen a visszaemlékezők sokszor munkásságának ugyanazon részeit emelték ki, méltatták. Azonban a vissza-visszaköszönő témákban is találhatunk újabb, elgondolkodtató szempontokat, és ezáltal számos tény is más megvilágításba kerülhet. Vissza