Lancelot

Előszó

A Lancelot-val kapcsolatban a legnehezebb - és egyben legszebb - feladatot egy olyan nyelv és fogalomrendszer megalkotása jelentette, melynek segítségével áthidalhatók a jelentős időbeli és kulturális szakadékok. A szóhasználat szintjén nem törekedtem archaizálásra, lévén az eredeti szövegben sincs ilyen eltávolító szándék. A fő problémát a tárgyi és viselkedéskultúrával kapcsolatos szavak és fogalmak magyarra fordítása jelentette, mivel nyelvünkből jórészt hiányoznak az "udvariassággal", udvari szerelemmel, lovagi etikettel stb. kapcsolatos szavak és kifejezések. A bejáratott nyelvi rutinok hiányában a középkori szövegek fordítása ezért mindig egyfajta újrateremtését is jelenti ennek az izgalmas világnak. Chrétien de Troyes lovagregényei mindehhez ráadásul hozzáadják az Arthur királyhoz és a Kerek Asztal lovagjaihoz kapcsolódó páratlanul érdekes mese- és csodavilágot, amely a középkori értékeknek legmagasabb rendű kifejezője, a lovagvilág egyfajta mitikus Atlantisza. A fordításban az eredeti formához közel álló párosrímű, nyolc szótagos forma mellett döntöttem (a prózafordítással szemben), mivel véleményem szerint Chrétien esetében a költői megfogalmazás és eszközhasználat nem csupán a kor formai követelményeinek való megfelelést, hanem olyan művészi többletet is jelent, amely óhatatlanul elveszne a prózában fordított szövegnél.
A Lancelot világának és konkrét szövegének megértésében - a nyersfordítás elkészítésével és értő kritikájával - négyéves munkám során Sashegyi Gábor volt a legnagyobb segítségemre. Ahhoz, hogy a Lancelot magyar fordítása az eredetihez minél hűségesebb és magyarul minél élvezetesebb legye, az alábbiak járultak még hozzá szakértelmükkel, idejükkel, észrevételeikkel: Ágh Annamária, Bánki Éva, Csörsz Rumen István, Halász Katalin, Hargitai Csilla, Havasi Attila, Kulin Katalin, Margócsy István, Sudár Balázs, Szabics Imre, Szilágyi N. Zsuzsa, Zemplényi Ferenc.
Mindannyiuknak köszönöm!

Vaskó Péter Vissza