Előszó
Részlet a könyvből:
Életének negyven esztendeje alatt most fordult elő először, hogy John Paige neve ott szerepelt az újság első oldalán. De ő semmit sem tudott róla. Tehetetlenül feküdt a partmenti nagy vörös-téglás kórházban, mit sem tudva semmiről, még arról a kínról sem, mely meggyötörte volna testét, ha eszméletnél van.
Felesége hiába várt órák hosszat arra, hogy magához térjen és mikor ezen az éjjelen hazatért, gépiesen hajolt le, hogy fölemelje az ajtajuk előtt heverő esti lapot. Reszkető kézzel nyujtotta oda leányának:
- Azt szokta mondani, hogy egyszer majd itt olvasom a nevét, - mondta remegő hangon - de... de azt nem is álmodtuk...
Az előszoba lámpájának fényénél Rosemary átfutotta az ujsághír címét:
John Paige, Malom-utcai könyvelő, élete kockáztatásával egy kis olasz lányt mentett meg. Életveszélyes állapotban bevitték a városi kórházba.
- Hát visszajöttek? Jöjjenek már be, hiszen kint olyan hideg van!
Az ajtó csendesen kitárult és szomszédasszonyuk, Mrs. Tim Meloney nézett rájuk szánakozva. Bár tíz éve, hogy egymás mellett laktak, ritkán lépte át küszöbüket. Most azonban mégsem lepődtek meg azon, hogy itt találják ezt a jóságos, nagy termetű és jószívű ír asszonyt.
Vissza 
