Lótartók könyve

Előszó

A ló háziasítása hatezer évvel ezelőtt történhetett. Más állatfajok domesztikációjához képest ez viszonylag késői időpontnak tekinthető. Viselkedéstípusainak többsége genetikailag mélyen rögzült, hiszen vadon élő ősei viselkedésmintáival összevetve, a mai napig szinte alig változott. Ez a genetikai sajátosság a lovakat a veleszületett magatartásformák állandó gyakorolására ösztönzi. Ha ezekre nincs lehetőségük, akkor lelki és testi zavarok jelentkeznek náluk, ezért a korszerűen gondolkodó lótartónak és -tenyésztőnek feltétlenül ajánlatos figyelembe vennie azokat a mértékegységeket, értékeket és időtartamokat, amelyeket könyvünkben felsoroltunk. Ezek megteremtésével a lovak várható hasznos élettartama növekedik, közérzetük és használati értékük javul. Ennek az elvárásnak tesz eleget pl. a német törvénykezés is, amikor az állatvédelmi törvény 2. paragrafusában a következő kötelezettségeket fogalmazza meg:
Aki állatot tart, gondoz vagy állatot gondjaira bíztak,
- köteles azt fajának és szükségleteinek megfelelően takarmányozni, ápolni és faji sajátosságainak megfelelően elhelyezni,
- nem korlátozhatja az állatot a fajának megfelelő mozgásában úgy, hogy azzal annak fájdalmat, felesleges szenvedést vagy sérülést okozna,
- rendelkeznie kell azokkal az ismeretekkel és képességekkel, amelyek az állatok szakszerű takarmányozásához, ápolásához és a faj természetes viselkedését garantáló, faji igényének megfelelő elhelyezéséhez szükségesek. Vissza