Fülszöveg
„Valami olyasmit kezdett szónokolni, amit ő sem értett pontosan, amivel maga sem értett teljesen egyet, de benne volt a levegőben. Megkísérti olyasmi, jelentette ki, amit egyáltalán nem szeret, mégis megkísérti, nevezetesen, hogy felgyorsult minden, elsüllyedt az a világ, amit megszokott és szeretett, megkísérti, hogy jön íij technika, új erkölcs, új értékrend, új tudomány és művészet, új életstílus, új emberek és csoportosulások, mindezt szeretné elutasítani, de nem teheti, és megkísérti az is, hogy tehetetlen ezekkel szemben, sajnos, de lehet, hogy szerencsére, sőt megkísérti, hogy mennyi rengeteg sohasem volt vágy fog támadni, és már támadt is, minek következtében mennyi sokfajta ellentét feszül majd egymásnak, és már feszül is, mennyi remény nem válik valóra, persze nem is fog, és rohanunk, rohanunk, ki tudja, hová, de nem állhatunk meg, nem, nem, nem fordulhatunk vissza, ha szeretnénk, akkor sem, hiszen olyan háborút vívtunk, amely után nem élhetünk úgy, ahogy eddig éltünk....
Tovább
Fülszöveg
„Valami olyasmit kezdett szónokolni, amit ő sem értett pontosan, amivel maga sem értett teljesen egyet, de benne volt a levegőben. Megkísérti olyasmi, jelentette ki, amit egyáltalán nem szeret, mégis megkísérti, nevezetesen, hogy felgyorsult minden, elsüllyedt az a világ, amit megszokott és szeretett, megkísérti, hogy jön íij technika, új erkölcs, új értékrend, új tudomány és művészet, új életstílus, új emberek és csoportosulások, mindezt szeretné elutasítani, de nem teheti, és megkísérti az is, hogy tehetetlen ezekkel szemben, sajnos, de lehet, hogy szerencsére, sőt megkísérti, hogy mennyi rengeteg sohasem volt vágy fog támadni, és már támadt is, minek következtében mennyi sokfajta ellentét feszül majd egymásnak, és már feszül is, mennyi remény nem válik valóra, persze nem is fog, és rohanunk, rohanunk, ki tudja, hová, de nem állhatunk meg, nem, nem, nem fordulhatunk vissza, ha szeretnénk, akkor sem, hiszen olyan háborút vívtunk, amely után nem élhetünk úgy, ahogy eddig éltünk.
Honnan veszed mindezt, Boroczkó, már ne haragudj, kérdezte az egyik hadnagy kissé elcsodálkozva, talán csak nem vagy filozófus.' Fényképész vagyok, válaszolta nagyapám, de olyan fényképész, aki nemcsak kezeli a gépet, nemcsak elsüti, ahogy éppen jön, hanem újra felfedezi a valóságot, az élet és a természet mindennapi jelenségeit meg eseményeit, és ehhez tájékozódni, töprengeni, gondolkozni és olvasni kell, sokat is olvastam világéletemben. Állítólag ezt válaszolta, de csak állítólag.
És, kérdeztem, hogy vagytok a sírással.'
Ahogy a rozsomák, az a kedves kis állat, mondta Sikk.
Mint a gyerekek, mert még mindig nem akarok felnőtt lenni, mondta Rozsossy.
Éppen ellenkezőképpen, mint az az emberi ideál, amely vagy aki akkor sem sír, amikor hullát gyárt, mondta Egger.
Magamban sírok azon, hogy félek, miszerint elsikkad az az érzékem, amellyel a világban tájékozódhatok, mondta Gyáli.
Es a horogdobást kezdtük gyakorolni."
Vissza 
