Fülszöveg
A filmológia fogalmát kétféleképpen lehet értelmezni: elméletileg és történetileg.
A zenetudomány és a színháztudomány analógiájára a terminust elméleti értelmében olykor a filmtudomány meghatározására használják.
Történeti jelentésében a terminus a filmmel kapcsolatos kutatások és elméleti reflexiók nemzetközi áramlatát jelöli (itt a filmről nemcsak mint művészetről, sőt mindenekelőtt nem mint művészetről van szó), amely a II. világháború után Nyugat-Európában indult meg, s először Franciaországban, legutóbb pedig Olaszországban összpontosult. Ezt az áramlatot hivatalosan "filmológiának" nevezték el.
A filmológia történeti és elméleti (még nem megállapított) meghatározása nem fedik egymást. Ha a filmológia elméleti meghatározását és tárgyát olyan tágan értelmeznénk, mint ahogy az I. Nemzetközi Filmológiai Kongresszus néhány résztvevője tette 1947-ben, ha a film valamennyi - komplex módon felfogott - aspektusának (technikai, pszicho-fiziológiai, esztétikai, társadalmi, általános...
Tovább
Fülszöveg
A filmológia fogalmát kétféleképpen lehet értelmezni: elméletileg és történetileg.
A zenetudomány és a színháztudomány analógiájára a terminust elméleti értelmében olykor a filmtudomány meghatározására használják.
Történeti jelentésében a terminus a filmmel kapcsolatos kutatások és elméleti reflexiók nemzetközi áramlatát jelöli (itt a filmről nemcsak mint művészetről, sőt mindenekelőtt nem mint művészetről van szó), amely a II. világháború után Nyugat-Európában indult meg, s először Franciaországban, legutóbb pedig Olaszországban összpontosult. Ezt az áramlatot hivatalosan "filmológiának" nevezték el.
A filmológia történeti és elméleti (még nem megállapított) meghatározása nem fedik egymást. Ha a filmológia elméleti meghatározását és tárgyát olyan tágan értelmeznénk, mint ahogy az I. Nemzetközi Filmológiai Kongresszus néhány résztvevője tette 1947-ben, ha a film valamennyi - komplex módon felfogott - aspektusának (technikai, pszicho-fiziológiai, esztétikai, társadalmi, általános kulturális stb.) azonos értékű kutatási irányzataként kezelnénk, eddigi történeti minőségben a "filmológia" csupán része lenne annak a hatalmas kutatási területnek, amelyet ma már nehéz egyetlen diszciplínának tekinteni. Az a rész volna, amely mindenekelőtt a film társadalmi problematikájára korlátozódik, másfelől a sajátos társadalompszichológiai mozzanatokat, s nem a filmjelenségek általánosabb társadalmi-történelmi okait és feltételeit helyezi előtérbe.
Ezzel szemben - s ez látszik helyesebbnek - ha a filmológiát perspektivikusan autonóm, bár komplex tudományos filmelméletként vizsgáljuk, ha ezen belül a filmesztétikát és a filmtörténetet tekintjük fő diszcliplínáknak, a többit pedig segédtudományágaknak, amelyek azonban eléggé elmélyültek ahhoz, hogy egységbe foglalhassuk, eddigi történeti formájában a "filmológia" csak részben fedné a filmelméletet. Az addigi "filmológián" belül fény derülne az esztétikai problémák elmaradottságára, ezért szükség van összetett módon való új megvilágításukra, szélesebb körű történeti elemzésükre.
Vissza 
