Brooklyn

Fülszöveg

„Tóibínnak különös tehetsége van ahhoz, hogy a felszínen lévő egyszerűséggel leplezze (egy darabig) az érzelmi és lélektani bonyolultság beláthatatlan mélységeit." John Lanchester, 77oe Guardian
Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor a nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia a családját és az otthonát.
Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott föl. Távolra került az otthonától - és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe; a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.
„Tóibín nemzedéke legtehetségesebb írója, ami a szeretet ellentmondásos ábrázolását illeti." Los Angeles Times

Részlet:
„— Azon... Tovább

Fülszöveg

„Tóibínnak különös tehetsége van ahhoz, hogy a felszínen lévő egyszerűséggel leplezze (egy darabig) az érzelmi és lélektani bonyolultság beláthatatlan mélységeit." John Lanchester, 77oe Guardian
Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor a nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia a családját és az otthonát.
Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott föl. Távolra került az otthonától - és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe; a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.
„Tóibín nemzedéke legtehetségesebb írója, ami a szeretet ellentmondásos ábrázolását illeti." Los Angeles Times

Részlet:
„— Azon tűnődöm, hogy meg kéne számolnod az ezüstneműt, hogy kiderüljön, elegendő-e - mondta a férfi. - Különben szereznünk kell még valahonnan.
- Hány emberre számít?
- Tavaly kétszázan voltak. Átjönnek a hidakon, némelyik még Queensből meg Long Islandről is.
- Mind írek?
- Azok, fölösleges írek, akik az alagutakat, a hidakat meg az utakat építették. Némelyiket csak évente egyszer látom. Isten tudja, miből élnek.
- Miért nem mennek haza?
- Vannak köztük, akik már ötven éve itt vannak, és mindenkivel elvesztették a kapcsolatot - magyarázta Flood atya. - Az egyik évben elkértem az otthoni címét néhánytól, akikről azt gondoltam, hogy leginkább segítségre szorulnak, és írtam helyettük Írországba. Többnyire nem kaptam választ, de az egyik szegény ördög kapott egy elutasító levelet a sógornőjétől, amelyben az állt, hogy a gazdaság vagy a tanya vagy akármi nem az övé, és ne higgye, hogy valaha beteheti oda a lábát. Már a kapuban lelövi. Erre emlékszem. Ezt írta." Vissza