Előszó
A pusztuló Mátyás-templom A Szegedi Napló egy közeli számában cikk jelent meg az alsóvárosi templomról. Cikkíró több helyen is említi a templom rendkívüli műbecsét és művészeti szépségét, s mivel a ferencrendi szerzetesek renováltatni akarják, s e végből általános gyűjtést indítanak: fölhívja az illetékes körök figyelmét, hogy ezen becses műemléket ne hagyják elpusztulni. Ez alkalomból nem lesz érdektelen egy pár szót szólani erről a régi és híres templomról. A Havi Boldogasszonyról címzett egyház építése tudvalevőleg Mátyás király idejében, az ő saját elhatározása és pénztára terhére, 1468-ban kezdetett meg. A nagy király halála után, megszűnvén az építési költség hozzájárulása, csakhamar abban maradt, s csak később, közadakozásból építtetett fel a templom hajója, s így 1503-ban nagyjából elkészült. Műtörténelmi szempontból sem olyan nagybecsű, mint amilyennek mondják, szépségét tekintve sem. Egyedüli becse abban van, hogy az egyetlen középkori műépítményünk az Alföldön. Műtörténelmi emlékeink között már azért sem foglalhat kiváló helyet, mert a templom kezdettől fogva téglából volt építve, nagyon kevés terméskővel. Sokat ártott neki a török pusztítás és az 1525-ben történt elhamvasztása, mely alkalomkor a hajónak a boltozata is beomlott, de még többet ártott neki éppen műtörténelmi szempontból, az 1713-ban és később történt renoválása. Ami gót stílű szobrászati dísz még megvolt, amit a török még ott hagyott, azt akkor, ameddig csak fölértek a magasba, mind lekalapálták, és renoválták az azon korabeli ízlésben s oda nem illő barokk stílusban. Szép a szentélynek és a sekrestyének a boltozata, mely még a régi eredeti, és úgy látszik, a tűznek és renoválásnak sikeresen ellenállt. A hajó boltozata, mint említve volt, újabb kori, az eredeti boltozás sokkal magasabban feküdt a mostaninál, ami az oldalablakok fölött szembetűnően észrevehető. Hogy a templom valóban „fejedelmi bőkezűséggel" vagy pompával építtetett volna, nemigen látszik meg rajta. Építési anyaga - mint az Alföldön általában - égetett tégla. Csak a szentély lábazata és koronapárkánya, továbbá a támpillérek fedőkövei vannak terméskőből. Legföljebb csak a kövek tanúsítják a fejedelmi bőkezűséget, mert azokat abban az időben, nagyon drága pénzen szállíthatták ide az Alföld közepére. Ezen kövek teszik aztán az egyedüli különbséget is a szentély és a hajó között, és az előbbinek említett mennyezetét kivéve, semmi egyéb; érthetetlen e tekintetben Szegedi Kilit, a templom történetének megírója, ki azt mondja, hogy a templom hajójának építkezései oly nagy mérvben különböznek a szentély építésétől.
Vissza 
