Előszó
Részlet a kötetből:
A kicsiny területű irodalmak légköre akár a kisvárosoké: pletyka, aztán a halottakról jót vagy semmit. Akiket a hír fölkap, vagy angyalok vagy ördögök, átmenet nincs,...
Tovább Előszó
Részlet a kötetből:
A kicsiny területű irodalmak légköre akár a kisvárosoké: pletyka, aztán a halottakról jót vagy semmit. Akiket a hír fölkap, vagy angyalok vagy ördögök, átmenet nincs, legfeljebb rehabilitáció, amely rendszerint épp oly szenvedélyesen elfogult, mint annak idején a rangfosztás, a népítélet. Árulókból nemzetmentők, kikiáltott cemendékből mártirnők lesznek és viszont. Mindenkihez személyes közünk van.
Júlia most a rehabilitációs állapotban van. A két emberöltőnyi gyalázkodás után a penitenciaszerű lovagiasság se tévesszen meg bennünket. Hagyján a gyászévből hiányzó végzetes tíz nap, - a nemzet épp azt bocsátotta meg legkevésbbé neki, amire férje oktatta, a társadalmi formák megvetését - de azt hiába szépítjük, hogy Júlia kicsit túl szivélyesen érintkezett a hóhérokkal, akik férjét, ha nem két kezökkel ölték is meg, hajlandók lettek volna minden pillanatban megölni. Senki sem vetheti szemére, hogy nem maradt hű férjéhez, de mért nem maradt hű az eszményhez? És Zoltán sorsa... Mikor leánya, Horváth Ilona évtizedek mulva megvédi emlékét, maga is elismeri anyja «excentrikus voltát» - de vajjon, ha a hajlam meg volt is benne, hogy excentrikus legyen, nem a költő hatása alatt lett-e igazán az?
Vissza 
