Csak egy nap volt a nyár

Fülszöveg

Regína Ezera lett írónő 1930-ban született. Aránylag későn kezdett publikálni, a hatvanas években jelent meg az első könyve. Mintha előbb fel akarta volna fedezni magának a világot és a világban önmagát, választ keresve azokra a kérdésekre, amelyeket a körülötte lévők tettek ugyan fel, de sokszor őt magát is foglalkoztatták; kérdezői az élő világ tagjai, emberek, szelíd és vadon élő állatok voltak. Nem írtunk vad állatokat, hisz Ezera írásaiban az ember egységben él a természettel, ezen alapul lelkének harmóniája. Csodálatos az írót körülvevő világ, a táj, és az odatévedt ember vissza akarja szerezni az elvesztett édent, de nem fordít hátat a civilizációnak, ám csak úgy fogad el belőle valamit, hogy cserébe ne kelljen feladnia az egyéniségét. Könyvéből annyi líra, annyi szeretet árad, hogy elhisszük neki: az elvesztett éden nem tűnt el, hanem benne él minden emberben, és csak tőlünk függ, hogy újra felfedezzük.
"Ebben a regényben - mondta Ezera egy interjúban - szorosan összefonódik a csodálatos és a magasztos, a komikus és a tragikus, minden árnyalatában. "Jegyzetfüzetében pedig, ezzel a könyvvel kapcsolatban, azt írja: "... ez a könyv reményekről és a remények szertefoszlásáról fog szólni, a szenvedésekről és a boldogságról, a felfedezés örömeiről és a tévedésekrők, az ellentmondások sűrű szövevényéről, hiszen mindez együtt voltaképpen - az író keserédes és gyönyörű munkája." Vissza