Csak ez a giccses, gagyi élet

Előszó

A barakksor romhalmazának közepén a redves szatócsbolt álljon a piaccal szemben, a sarkon.
A piactér meg túloldalt, a sarki üzlettel szemben. Mögötte félkörben a düledező barakkok közé ékelve egy Zsákutcában a Szivattyúüzem, szélén a Szputnyik presszóval.
A szatócsbolt, a piac, a Szivattyúüzem, meg a Szputnyik presszó közti távolság legyen egy parasztköpés.
Vagy kettő.
Esetleg több.
A szatócsboltból jól látszódjon a gyér forgalmú hajnali piac.
A piacról meg a szatócsbolt.
A karcos, ragacsos pult mögött álljon ott Savanya, a tulaj, bokától tokáig húgyszagúan, izzadtan, büdösen, retkes nyakkal, borostásan, szaros seggel, ahogyan kell.
Ahogyan az meg van írva.
Imre, a piac önjelölt királya, a szánalmas, vidéki csirkefogó a szatócsbolt küszöbén bóbiskoló, korcs kutyát oldalbarúgva lépjen be a boltba. Törkölyszagú szájával suttogja:
- Mi van, Savanya?
- Mi a fasz lenne? - böffentsen vissza Savanya.
Hátát a polcnak támasztva, totyakos ülepével roskadjon rá egy zsák zsizsikes lencsére a pult mögött.
- Adjmáegydenátfelírásra! Nin csapróm - huhogja Imre.
- Lófasz a picsádba. Neked itten coki - bonyolódjon bele kelletlenül az üzleti tárgyalásba Savanya. - Egyébként nez avarjál! Látod, hogy könyvelek - hajoljon a kockás spirálfüzet fölé.
Böngéssze tovább az adósok névsorát.
Időnként taszítson egyet-egyet a szovjet számológép piros-sárga golyóin. Vissza