Fohászok Isten árnyékából

Fülszöveg

„És eljő mindennek az ideje, mert az idő nem belőlünk levő, csak bennünk lakozik, mint lélek a testben, Umnk gyermekében. " - kezdi Előhang című versével fohászait Csáky Károly, a költő. Igen, rendelt ideje van mindennek, s ezt nem csak a hívők közössége, hanem egyre inkább mindenki más is érzi és elfogadja, hiszen vannak dolgok, amik „törvényszerűek", amikre nincs hatalmunk, magyarázatunk, bármit is tettünk, bármit is értünk el az ezer évek alatt eddig, mi, emberek. Ilyen dolog például az idő, mint fogalom is. Csáky úgy tekint az időre, ahogy a lélekre, aki bennünk lakozik: evidencia, hogy van mindkettő, a maga titokzatosságával, megfoghatatlanságával együtt. Tapasztalatból, természetesen, hittel vallja ezt, s ez a hit érződik végig a fohászok olvasása alatt. Érthetetlen, felfoghatatlan, tőlünk függetlenül létező, láthatatlan, megfoghatatlan az idő és a lélek, de mégis mindkettő élő, és ható! Nem prófétai fenyegetés ez a fentebb idézett mondat Csákytól, de nem is a rezignált költői beletörődés hangja, inkább egy reményteljes emberi kijelentés ez, s ha felfogjuk, hogy a rendelt idő nem ellenünk való, ha hisszük, hogy mindkettő végtelen, ha elfogadjuk, hogy ezzel a végtelenséggel ajándékozott meg bennünket az Úr - aki ha akarja, letaszít, ha akarja, felemel - akkor (Csáky szerint is) minőségi változást generálhatunk életünkben.
A versek akár a Biblia zsoltárai, fohászai, egységes egészet adnak. Ám a lehetőséget is megadják ahhoz, hogy továbbéljük, továbbfohászkodjuk őket. Hogy mi magunk is felismerjük, ha elhív bennünket az Isten valamilyen feladatra. Hogy mi magunk is odaálljunk a vártára, a végekre, a feladat elvégzésére! A Csáky verseket ezen jelentésük miatt tartom nagyra, s a költőt ezért is igen nagyra becsülöm!
Adja Isten, hogy sokáig végezze ezen elhívását, de adja meg az Isten azt is neki, hogy még életében meglássa intéseinek változtató erejét, hogy lássa, az ember képes és hajlandó a kor-, és kórképekből tanulva az önmaga jobbítására! Vissza