Családi krónika I-III.

Előszó

Ha a család, melynek leszármazását, s amennyire a rendelkezésemre álló adatok engedték - történetét ismertetni szándékom, csak egy oly nőt tudna felmutatni, mint az volt, kinek szívembe oltott emléke e sorok megírására ösztönzött - feledhetetlen jó anyámat: a fáradság, melyet tanulmányomra fordítottam, nem lett volna elvesztegetve. De lépésről-lépésre követve a család több mint háromszáz éves történetében a nyomokat, melyek eredetére vezettek, hosszú utamban a Várady-Szakmáry család hány oly tagját sikerült az örök elfeledtetés homályából kiemelnem, kinek emléke a ma élő unokák előtt nem kevésbé drága?...
Ily meggyőződésben ajánlom Nektek e kis füzetet, kedves Atyámfiai! Ti méltányolni fogjátok fáradságomat. Nem kis munka volt, többnyire magam végeztem s azért ha csak félig sikerült, legyetek elnézők a szerző iránt!
Nektek pedig, kik kutatásaim közben annyi készséggel nyújtottatok segédkezet, legyen szabad e helyütt is hálás köszönetet mondanom, és pedig a Várady-Szakmáry család tagjai közül: idősb DONÁTH-nak, ARISZTID-nek, a két GÉZÁ-nak és JÓZSEF-nek; barátjaim közül - engedjék, hogy így nevezhessem őket - SVÁBY FRIGYES úrnak és - ki mindenekelőtt említenem kellett volna - főtisztelendő LINBERGER ISTVÁN úr, kézsmárki ág. evang. lelkésznek, ki nem kímélve idejét, nagy fáradságát, az anyakönyvi kivonatokat oly önzetlen készséggel rendelkezésemre bocsátani szíveskedett.

Árva-Váralján, 1896. február havában.
Kubinyi Miklós Vissza