Parasztregény

Előszó

Részlet a könyvből:

"ldesapám mesélte, ű meg a nagyapjátul hallotta. Hogy az ezerhétszázas évek derekán gyöttek ük Oroszországbul. Hogy űnekik a nevek is orosz, „Matvej". A nagyapám nagyapjának az anyja egy grófi családnál vót szakácsnő, Oroszországba. Aztán oda járt egy nagyon híres magyar muzsikus. De hogy ki, azt nem tudta mán senki az én időmbe. Aztán azt a magyar muzsikust szerette a grófné. De az meg szerette az öregnagyanyánkat is! Három gyereke lett ennek a szakácsnőnek tűle. De mán a grófné annyira szekírozta üket. hogy el kellett gyönniök. Azt mondta a muzsikus, hogy gyöjjenek el ide Magyarországra, itt vesz nekik házat meg fődet, hogy itt éljenek. Meg pízt is adott nekik. Valami uraság vót itten, ismerős avval a muzsikussal, az idehozatta űket. De mire elővergődtek Oroszországbul. csak az egy fiú - nagyapámnak az apja-e? vagy nagyapja? az maradt meg. Megvót a két jany is, de - elhülyűlt. Ollyan borzasztó hideg vót az úton, mukor gyöttek kocsin meg szánkón meg mindenhogyan, hogy a kezek, az ujjaik is lefagytak, a két kisján meg. mire ideinek, elnyomorodott, megtébolyodott. Mer ollyan úttalan útakon gyöttek. Már ezerhétszáz-nemtomhánytul van itt bejegyezve a Matvej név. De hogy honnat gyöttek. az nincs az anyakönyvbe, nincsen semmi, csak így egy szájhagyomány szerint tudom hogy Oroszországbul. Sokáig ílt meg az a két hülye nő, a kisjányok, akik az úton meghülyültek. Az anyjok egv orosz nő vöt, az apjok meg valami nagy muzsikus, nem tudjuk a nevit, de magyar származás vót. Nagyon sajnáltam én azután, idesapámnak is mondtam, hogy hogyan nem érdeklődte meg, hogy hogy hitták az öregnagyapjokat? Hát mindegy most mán. - No így kerültek a Matvejek Tabra. Idesapám nagyapjárul azt tudom csak, hogy mikor pici vót még." Vissza