A Jászság története az őskortól napjainkig

Előszó

A jászberényi Jász Múzeum hazánk egyik legrégibb vidéki múzeuma. Sipos Orbán helyettes polgármester javaslata alapján a városi tanács már 1873. márciusában elhatározta, hogy a jász történelmi és irodalmi emlékek méltó elhelyezése céljából Jászberényben múzeumot alapít. 1874. december 26-án megnyílt a Jász Múzeum.
A megnyitó ünnepségen Pethes Imre múzeum igazgatósági elnök mondott megnyitó beszédet. A múzeum ekkor még a városháza egyik melléképületében kapott helyet. Az 1870-es években két alkalommal rendeztek nagyobb szabású kiállítást a Kerületi Székház (jelenleg Járásbíróság) épületében.
1899-ben a múzeum a hajdani Jász-kürt vendéglő (jelenleg Hadkiegészítő Parancsnokság) épületének három szobájába került. Ekkoriban kezdődött meg a gyűjtemény leltározása, rendszerezése; amelyet 1902-ben Hild Viktor fejezett be Hampel József útmutatásai szerint. 1913-ban Banner János vette át a múzeum vezetését. A múzeumot ekkor ismét a városháza emeletének három szobájába költöztették. Banner János kiváló szaktudósával számottevő mértékben gyarapította a régészeti gyűjteményt, és megalapozta a teljes anyag korszerű beosztását. 1931-ben került a múzeum jelenlegi helyére, a városháza udvarán lévő oszlopos, boltíves, műemlék épületbe.
A két világháború közötti időszakban igen aktív helytörténeti kutatógárda tömörült a múzeum köré, akik öntevékeny munkásságukkal, haladó szellemű kezdeményezéseikkel, számos értékes történelmi dokumentum feltárásával jelentős mértékben segítették elő a Jászság történetének megismerését. Legkiemelkedőbb teljesítményük a Komáromy József által szerkesztett két múzeumi évkönyv, amelyek cikkírói között a legjelentősebb helyi kutatókon (Blénessy János, Németh Ferenc, Porteleki József) kívül több országosan is ismert szakember (Banner János, Fettich Nándor, Gallus Sándor, Pórducz Mihály és mások) neve is szerepel. Vissza