Csángókról, igaz tudósítások

Előszó

Hetvenegy moldvai utamon sokszor jártam Klézsén, és lehetőség szerint mindig elmentem az ottani temetőbe. Megálltam a zárt temetőkápolna előtt, mert nekem oda belépnem csak egyszer sikerült, és ősi keresztény szokás szerint mécsest gyújtottam. Azt hallottam ugyanis, hogy abba a kápolnába temették Petrás Incze Jánost, a ferences pátert, a csángómagyarok ügyének igaz Tudósítóját. Azután letérdeltem és ugyanazért imádkoztam, mint amit Elizeus próféta kért, mikor Illés prófétát elragadni készült a tüzes szekér: "Kérlek, legyen a lelkedből kétszeres osztályrész rajtam."
Elizeus "szerénytelen szerénysége" valamikor nagyon megfogott a Szentírás olvasása közben, és szívesen követtem jó példáját. Vissza

Fülszöveg

Jáki Sándor Teodóz győri bencés tanár könyvét tartja kezében az Olvasó. Amit a szerző látott, hallott, megtapasztalt, a valóság élő szövetének empirikus anyagát adja át nekünk. Talán nem is jó a kifejezés, nem "átad", hanem elénk varázsol. Annyi kilométerrel a lábában, ahánnyal, s ahányszor "elcsángált" a moldvai magyarokhoz, az őshazába is lejuthatott volna, talán többször is - növelve ezzel tudósításai hitelességét.
Jáki könyvében a csángómagyar élet szeleteiből, mozaikjaiból áll össze az a kaleidoszkóp, amely e néptestvéreink életét mutatja be színesen, fordulatokban és izgalmakban bővelkedve. Az ötvennyolc tudósítás három bokorba, három téma köré sorolható.
Az első: a csángómagyarok mindennapi léte, társadalompolitikai helyzete, megindító egyéni sorsokon, eseményeken, plasztikusan megrajzolt arcképeken keresztül.
A második: egyben a legdúsabb bokor a magyar szó, a magyar nyelv köré szerveződik. Szövegébe építve is megtapasztalhatjuk a csángómagyar nyelvnek, kora őseink nyelvének szépségét, ízessé-gét, s jelenlegi szívfájdító helyzetét, sorsát, az anyanyelv "kitépésé-nek" módjait.
A harmadik: a csángómagyar valóság "égi mása", a népénekek világa. A népénekgyűjtő - egyben kiváló karvezető - szerző szívének oly kedves népénekekről szóló tudósítások csokra, a népénekkultúra kottákkal is ellátott színes és megkapó bemutatása, kiegészítve a hitélet,a vallásgyakorlás helyzetének leírásával.
Szinte lehetetlen visszaadni a szerzőnek, Domokos Pál Péter tanítványának azt az értékkereső szenvedélyét, s a rátalálás örömét, amely a könyv minden sorából átsugárzik az olvasóra. S ez egybecseng az Európa Tanács állásfoglalásával, mely szerint "... a csángók a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, mely különleges értéket jelent Európa számára." Hát még a mi számunkra! Vissza