Csángómagyar daloskönyv

Fülszöveg

"Titokzatos tartomány" - írta Moldváról legjobb ismerője, Domokos Pál Péter. Hegyeiről, völgyeiről, forrásairól, folyóiról legendák keringnek. Moldva a költészet, mese, festészet, muzsika bőven termő hazája. mai lakóinak őseiről, ahány etnosz, annyi egymást keresztező nézet. A túlsúlyban lévő románság megjelenését a XIV. sz.-ra teszi a történettudomány, a román tankönyvírók, a Krisztus születése előtti századokra. Bizonyos, hogy a XIV. sz.-ban már jelentős számban élek magyarok a tartományban. Föltehető, az Etelközből nyugati irányba vándorló őseink kisebb csoportjai moldvai telephelyeiken maradtak. Igazolható, hogy az Árpád-házi királyok katonákat állomásoztattak az akkori keleti gyepün, a Szeret folyó partján. Szent István és Szent László emlékezete ma is él a csángó nép mondáiban, dalaiban. A középkorból püspökség alapításáról, templomépítésről szólnak a források, de népiratásról is; az Arany Horda és a török hadsereg felvonulásai útjait vér, üszök és hamu szegélyezte. Cezúrát a moldvai magyarok történetében, Mátyás király kora jelentett. Akkor húzták meg hosszú századokra érvényesen a magyar-moldvai határt a Kárpátok mentén. Nyomon követhető, amilyen mértékben csökkent a Magyar Királyság befolyása Moldvában, oly mértékben nőtt az ortodox fejedelemség intoleranciája a katolikus magyar alattvalókkal szemben.
Az újkor felemás, ellentmondásos viszonyok között találta a csángókat. Egyrészről, sorsfordító, tragikus események nyomán (a Rákóczi-szabadságharc leverése, Siculicidium, az 1848-49-es szabadságharc bukása, hogy csak néhányat említsünk), ezrek kerestek menedéket Moldvában magyar testvéreinél. A bojtárok igényelték az új munkaerőt, az Erdélyből átköltözőknek, átcsábítottaknak időlegesen adómentességet biztosítottak.
Másrészről, fokozódott az idegengyűlölet, oroszokkal, zsidókkal, örményekkel, törökökkel, németekkel és magyarokkal szemben egyaránt. A magyarok helyzetét egyházuk is nehezítette. Róma olasz és lengyel papokat küldött hozzájuk, az elnemzetlenítés alig leplezett szándékával. hiábavalónak bizonyultak a csángók Vatikánhoz címzett kétségbeesett kérelmei, hogy magyar papok szolgálhassanak náluk. Mintegy válaszul, a múlt század utolsó negyedében, Jasi-ban papneveldét hoztak létre, csángó fiatalokat okítnak benne magyarfalókká. A fokozódó elnyomással párhuzamban erősödött a magyar klérus, történészek, irodalmárok, nyelvészek érdeklődése a csángók iránt. Petrás Ince János, tragikus sorsú minorita misszionárius, Rokonföldi álnéven, a Magyar Tudós Társaság fölkérésére közölte Budapesten népköltészeti gyűjtését (1874-1881).Élénkült a tudományos világ érdeklődése is. Az első csángómagyar szótárt, finn tudósnak, Irjö Jooseppi Wichmann-nak köszönhetjük (1936). Az agresszív asszimiláció politikája a X. sz.-ra lett általánossá. Mind a világi, mind az egyházi hatalom az "egy állam - egy nemzet" eszméjének bűvkörében cselekedett. A csángó népdal első gyűjtője, Domokos Pál Péter, nem pusztán a népzenéről számolhatott be, a románosítás praktikái sem kerülhették el a figyelmét (1931). Az elnyomás némi enyhülését a 40-es évek vége, 50-es évek eleje, majd a 70-es évek hozták. A 40-es évek végén alkalom nyílt anyanyelvű iskolák megnyitására. Tiszavirág életűek voltak, alig pár évig tarthattak nyitva. Ugyanekkor került sor az első, intézményesen szervezett gyűjtőutakra. A nyelvészek csoportját Szabó T. Attila, a néprajzosokét dr. Kós Károly, a zenefolklóristákét Jagamas János irányította. Részben közzé is tehették kutatásaik eredményeit. A 70-es évek és a 80-asok elejét a könyvkiadás rendkívüli gazdagodása fémjelzi - a sovinizmus és erőszak eszkalációja közepette.
A moldvai titkok legmélyebbike: Hogyan maradhatott fenn annyi évszázadon át a csángómagyarság, anyanyelvű iskolák és egyház nélkül, kívül a magyar történelmen? A titok őrzői fognak e könyv lapjairól hozzánk szólni. Sorsát gyűjteményünk tárgyában hordozza. Dugva dolgoztunk rajta. A hatóságok és besúgók elől bujkálva gyűjtöttünk, a magnókazettákat és a kéziratot évekig rejtegettük, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek. Könyörtelenül elkobozták volna. 1988 augusztusában készen állt a munka. Leírhatatlan utakon és félelmek között került át a teljes anyag 1989 februárjában Szombathelyre. Most végre napvilágot láthat, hírt adva földrészünk legárvább etnikumának teremtő-megőrző erejéről.
Vissza