Császárok életrajzai

Előszó

Csak a legújabb idők vívmánya, hogy a gymnasiumi latin nyelv-tanítás száraz grammaticai szabályok begyakorlásán kívül egyéb czélt is ismer. A mai abituriensnek úgy a régiségekből, mint az irodalomtörténetből, bárcsak dióhéjba szorított elméletet kell tudnia. Én - s azt hiszem, kartársaim is - a tárgyalt írók életrajzain kívül más reáliák ismeretét nem köszönhettük a gymnasiumi oktatásnak. Annál nagyobb érdeklődéssel fogadtan az egyetemen a római birodalmi nagyságok műveinek jellemzését, különösen azokét, a kik előttem addig ismeretlenek voltak. Így Suetonius Tranquillust, a ki érdeklődésemet Terentius, majd fokozottabb mértékben Horatius életének tárgyalásánál keltette fel.
Attól kezdve igazi szeretettel foglalkoztam az előttem ismeretlen író műveivel és már akkor, tehát tizennégy évvel ezelőtt meggyőződtem, hogy classicus- philologus, a ki a római életet igazi mivoltában ismerni akarja, Suetonius vitáit nem nélkülözheti. Magában véve az a körülmény, hogy azokban a császárság első századát, tehát az egész világtörténelem eme legrejtélyesebb és szinte megoldhatatlan korát oly röviden és világosan a mindennapi élet vonatkozásaival kapcsolatban találjuk, teszi Suetoniust sok tekintetben Tacitusnál is tanulságosabbá és vonzóbbá. Hogy mily sűrűn olvashatták a jámbor krónikás műveit hadanta, onnan is kiviláglik, hogy egyes följegyzései valóságos szálló igékké lettek. Vissza