Pókháló

Előszó

Részlet a könyvből:
"Marischell kisasszony hirtelen odakapott a nyakához és megtapogatta rajta a széles, fekete bársonyszalagot, mert úgy érezte, mintha az a magyarázat hevében meglazulva, már nem takarná kellőképpen az őrizetére bízott titkokat, amiket pedig a szemközt ülő leánysereg képes lett volna kegyetlen fiatalságában egyszerűen kortól eredő ráncoknak tartani.
Fölösleges idegesség volt. A bársonyszalag pontosan símult a helyére s a kisasszony keze egyszerre nyugodtabbra válva, szelíd mozdulattal ereszkedett le a sötétkék bluz szívalakú kivágásához, hogy megigazgassa rajta a sajáthorgolású csipkéket.
Még egypár percig magyarázott, aztán látva, hogy a katedrára kitett kis ezüst óráján a két mutató már csaknem egészen takarja egymást a tizenkettes számon, becsapta a könyvét és azt mondta:
- Ennyi elég lesz mára... Tanulják meg a fejezet végéig...
Azzal visszaakasztotta az órát hosszú acélláncának a csattjára és elrejtette az övébe. Majd kínos gondossággal összerakta a könyveit és a füzeteit, lelkiismeretesen vigyázva rá, hogy sarkaikkal szabályosan fedjék egymást, miközben ismét átsuhant lelkén az a minden ilyen alkalommal visszatérő gondolata, hogy törvényt kellene hozni a könyvek és füzetek egyforma méretéről, mert mégis csak felháborító, hogy az egyik kisebb, a másik nagyobb, úgy hogy sohasem lehet belőlük rendes csomagot csinálni." Vissza