Álló- és mozgóképek

Előszó

A 20. század közepén - akárcsak az egyidejű barna "eszmeiség", a nácizmus - a kommunista ideológia gyökértelenségére alapuló, a vörös terror árnyékában kiépülő új rendszer évszázados tapasztalatot, hagyományt és értékrendet pusztított el. Azokat a pilléreket döntötte le elvakult gyűlölettel, amelyek mindaddig a történelem támoszlopaiként szolgáltak. Az erkölcsi züllés jegyében ugyanis már nem volt szükség erkölcsi parancsokra, végleges értékekre. Az új politikai berendezkedésnek elég volt maga "célszerűségére" hivatkozni s az intuitív értékek helyébe a relatív értékfogalmat állítani. A moszkovita birodalom uralma alatti pártállamok és az azokat a "birodalom" érdekeinek megfelelően irányító állampártok egyik fő - nem leplezett - célja a társadalmi rétegek szembeállítása és a "bűnös" arisztokrácia, földbirtokosság, nagypolgárság és gazdatársadalom felszámolása, az addigi történelmi elit szisztematikus megsemmisítése volt. Deklarált cél: a hagyományőrző közösségek álközösségekké való átgyúrása az "élharcos" munkásosztály erőszakos "országépítési stratégiájának" függvényében és annak megfelelően. Az etatista rendszerű állam ugyanis csak úgy látta biztosítottnak uralmát, ha a nemzeti hagyományokat őrző, e hagyományok értékeit átörökítő rétegeket megsemmisíti. Külön stratégia dolgoztatott ki ennek érdekében az elit szétzúzására is. A cél azonos, különbségek csupán a végrehajtás milyenségében jelentkeztek. A gyökereiket vesztett egyének alkotta névtelen tömegből verbuválódott "népi demokrácia" - az új értékrend letéteményeseként - más eszközökkel járt el például a középosztállyal (szabadfoglalkozásúakkal, tisztviselőkkel, kisiparosokkal és kereskedőkkel), mások a gazdatársadalom és megint másokkal a földbirtokos osztállyal szemben. Vissza

Fülszöveg

...Elhurcolások, kényszerlakhelyek, melyek egy egész társadalmi kategóriát érintenek. Az öt erdélyi kényszerlakhelyközpont, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Balázsfalva a magyar történelmi arisztokrácia és a székely nemesség gyűjtőhelyeivé válik.
Amint arra az átélt események egyes szereplői visszaemlékeznek. Romániában néhány éves előzmények után 1949. március 3-a, húshagyókedd a tragikus kezdete a magyar történelmi családok kálváriájának, a "címerek golgotájának".
...Az 1940-es évek második felében, az ötvenes évek elején a vörös diktatúra többnyire még a kirakat- és látványpereket is mellőzte e számára elviselhetetlen réteg felszámolásakor. Cselekedetével egyébként nemcsak a korábbi politikai-társadalmi-gazdasági-kulturális vezető réteg, hanem az egész, a "népi demokráciát" megelőző történelem felett is elfogult, megalapozatlan, leplezetlen gyűlölettől lihegő ítéletet mondott. Generációknak tanították meg később az akkori évek-évtizedek hazugságait.
E kötet bizonyos mértékben mementó. Emlékeztető a 20. század sötét évtizedeire, egyik legsúlyosabb gyalázatára és tisztelgés azoknak a családoknak a tagjai előtt, akik nemesi származásuk miatt a történelem egyik legembertelenebb rendszere meghurcolásainak áldozataivá váltak.
Ugyanakkor egyféle vázlat is az erdélyi arisztokráciáról, vázlat, amely az egyes történelmi családok képviselői, az akkoriak vagy leszármazottaik visszaemlékezéseiből, feljegyzéseiből, beszélgetéseiből áll össze. Nem családi monográfiák, sem teljes memoárok gyűjteménye, csupán emlékezésforgácsok az erdélyi főnemességről, annak múltjáról és esetenként jelenéről.
Köszönet a szerzőknek és mindazoknak, akik e kötet összeállítását és megjelentését lehetővé tették. Vissza