Csehszlovákiai magyar esszéírók 1948-1988

Előszó

Nemzetiségi irodalmunk története folyamán először kerül sor olyan átfogó kiadói program megvalósítására, amely az indulástól napjainkig számba veszi és az olvasók számára hozzáférhetővé teszi a legjelentősebb értékeket. A Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat kötetei hét évtized terméséből közvetítik az időállónak minősült, s az olvasói utókor érdeklődésére számot tartó műveket sé életműveket. Bár a kiadó értékmegőrző sé szelektáló tevékenysége elsősorban a szépirodalmi alkotásokra irányul, sor kerül a szépirodalomhoz sok szállal kötődő esszé műfajának és a tudományos igényű gondolkdás rokon irodalmi műformáinak bemutatására is. Irodalomtörténeti tapasztalatok kellően támogatják ezt a kiadói elgondolást. Köztudott, hogy az esszé és változatai mindvégig meghatározó szerpet töltöttek be irodalmi és kulturális életünkbne. Erről tanúskodik a Szlovenszkói küldetés (1984) címen megjelent terjedelmes válogatás is, amely az 1918-1938 közötti időszak esszé- és tanulmányirodalmáról ad számot. A 26 szerzőt és 54 írást bemutató kötet átfogja a korabeli tudományos és esszéisztikus gondolkodás szinte minden területét, felvonultatja legfőbb eredményeit. A válogatás főként az esszé és az esszéisztikus tanulmány műfajára irányult, de a döntő kritérium a megfelelő színvonal és a tartalmi-szemléleti újszerűség megléte volt. Ezeket a tapasztalatokat továbbfejlesztve kerül sor a felszabadulás utáni kroszak, Fábry Zoltán szavával: a harmadvirágzás esszé- és tanulmányirodalmának bemutatására. A négy évtizedre terjedő időszak eredményeinek gazdagsága és sokrétűsége azonban aligha lenne érzékeltethető egyetlen kötet keretei között. Ezért a Hagyomány és megújulás címen megjelenő válogatás két kötetben vonultatja fel napjaink irodalmának legjelentősebb esszé- és tanulmányíróit, s a műfaj kiemelkedő erdményeit. Vissza