Elvetélt szivárvány

Fülszöveg

Az "Elvetélt szivárvány" című kompozíció második (pontosabban második és harmadik) része ALEATÓRIA avagy az elpuskázott költemény/a megíratlan költemény című Duna-táji téridő-mítoszomnak, ama bizonyos Elképzelt Szövegnek, melyen harminc éve dolgozom. Első része "Acetilén ágyak" címen jelent meg 1991-ben, utolsó, negyedik részét pedig a közeljövőben szándékozom befejezni. Amint már az "Acetilén ágyak"-hoz mellékelt jegyzetben megírtam, olyan "válogatott" gyűjteményről van szó, melyben az egyes korábbi és későbbi már megjelent vagy csak kéziratos versek, szövegek egységes kompozícióba strukturálódnak, így végeredményben egyetlen szövegként kell értelmezni majd, skatulyázván azt verses regénynek, eposznak (vagy inkább antieposznak) vagy, miként magam is teszem, mítosznak. Noha nyilvánvaló, hogy inkább antimítoszról van szó, vagy ahogy én nevezem, "téridő mítoszról".
Az "aleatóriáról" nincs mit mondanom, a fogalom önmagáért beszél, s az is nyilvánvaló, hogy nemcsak "műfajról" van szó, földrajzi fogalom értelmében is használom, tehát nemcsak "költeményről", hanem "tartományról" is.
A régebbi, az aleatorikus szakaszokba be nem illesztett verseket, szövegeket a túl fárasztó egyhangúság megtörésére ékeltem közbe, no meg azért is, hogy útjelző karókkal cövekeljem ki a megterhelő utat a sivatagban, melyről Lengyel Balázs beszél a "Krétakör" kapcsán. A jelenlegi szöveget 1990. november 8-án adtam át a kiadónak. Vissza