Fülszöveg
A magyar olvasó először vesz kezébe olyan könyvet, amely egyszerre tartalmaz írásokat, lexikális adatokat és ételrecepteket - azaz történelmet, szokást, életstílust, s mindezt a cigányokról - egykori és mai cigányemberekről.
Ez a mű szerzője szántából, aki maga is cigány, arra lenne hivatva, hogy képet adjon mindarról, ami különben feledésbe merülne. Tehát egyfajta összegezést cigányügyben.
Köztudott, hogy ma milyen sanyarú körülmények között élnek a magyar cigányok - és határainkon túl is!
Kevésbé tudják, hogy a magyar cigányság már megvolt presztizsét lerombolták. Helyette nem adtak semmit.
A cigányzenéről azt állítják a korifeusok: nem kell!
De hiszen, ami nincs, arról könnyű leszoktatni bárkit.
A múlt század végétől hazánkban főként Románia területéről özönlő cigányoktól is elvették ősi mesterségeiket. Földosztáskor földet nem kaptak. Putritelepekre húzódtak és a nagyvárosokba jártak "fekete vonatokon" dolgozni, és családjuktól elválasztva munkásszállásokon élni -...
Tovább
Fülszöveg
A magyar olvasó először vesz kezébe olyan könyvet, amely egyszerre tartalmaz írásokat, lexikális adatokat és ételrecepteket - azaz történelmet, szokást, életstílust, s mindezt a cigányokról - egykori és mai cigányemberekről.
Ez a mű szerzője szántából, aki maga is cigány, arra lenne hivatva, hogy képet adjon mindarról, ami különben feledésbe merülne. Tehát egyfajta összegezést cigányügyben.
Köztudott, hogy ma milyen sanyarú körülmények között élnek a magyar cigányok - és határainkon túl is!
Kevésbé tudják, hogy a magyar cigányság már megvolt presztizsét lerombolták. Helyette nem adtak semmit.
A cigányzenéről azt állítják a korifeusok: nem kell!
De hiszen, ami nincs, arról könnyű leszoktatni bárkit.
A múlt század végétől hazánkban főként Románia területéről özönlő cigányoktól is elvették ősi mesterségeiket. Földosztáskor földet nem kaptak. Putritelepekre húzódtak és a nagyvárosokba jártak "fekete vonatokon" dolgozni, és családjuktól elválasztva munkásszállásokon élni - lumpen-elemekhez csapódva, italboltok füstjében emlékezni és felejteni régi életüket.
A kormányzat egyenlő jogokat deklarált, de egy közrendőr egész cigánytelepet volt képes rettegésbe hozni igazságtalanul.
Maradandó közös örökségünk csak az ének-zene és tánc maradt.
A muzsikus családokban az átörökített hangszer -és stílustudás, a másik - nagyobb - cigányrétegben a minden rosszon felülemelkedni tudó dalos-táncos jókedv. Közben szegénység, deviancia, antihigiénia, betegség, pusztulás. És mégis - ilyen országos viszonyok közt lát napvilágot e könyv?
Igen - gondolom én -, mert meg kell mutatni - nosztalgia nélkül -, mit vesztettünk el. Nagyon sokat...
Valamikor így éltek az ún. úri cigányok és így étkeztek. Vagyis úgy, ahogy a környezetüktől látták és tanulták el - csak az ételükbe több zsírt és paprikát tettek, s ha tehették, többet főztek a kelleténél-, hogy a maradékból az éhező ősöknek is jusson... Nem vitás, pazaroltak is, ha volt miből.
A HABISZTI című könyv kb. 320 oldalon több mind 400 receptet és közel 700 képet tartalmaz, valamint leírásokat, idézeteket, humoros okfejtéseket, stb. azoknak a cigányoknak, múlt- és jelenbélieknek életéről, akik a leírtak szerint éltek-élnek, ettek és esznek...
Vissza