Csend, vétkek, szenvedély

Fülszöveg

"-Mi itt mindnyájan úgy élünk, hogy ismerjük egymás helyzetét. Alaposan. Nem tudom, milyen ott, ahol maga él. Vancouverben? - Juliet bólint. - A nagyvárosban. Nem ugyanaz. Ahhoz, hogy Eric ilyen jó lehessen, törődhessen a feleségével, segítségre szorul, érti? Én vagyok az egyik segítsége. Juliet meglehetősen botor módon megkérdi:
- Fizetést nem is kap érte?
-Természetesen kapok. De ez több, mint munka. Meg arra a másik fajta segítségre, amit egy asszony adhat, arra is szüksége van. Érti, amit mondok? Nem egy férjes asszony, abban én nem hiszek, az nincs rendjén, abból csak harag lesz. Ericnek először ott volt Sandra, aztán Sandra elköltözött, és most Christával van. Egy ideig egyszerre volt Christával van. Egy ideig egyszerre volt Christával és Sandrával, de ők jó barátnők voltak, abból nem lett semmi baj. De Sandrának gyerekei vannak, el akart költözni, nagyobb iskolák közelébe. Christa művész. Mindenfélét alkot abból a fából, amit a parton találni. Mi is a neve?
-Uszadékfa - feleli Juliet kelletlenül. Megbénítja a csalódás, a szégyen.
-Ez az. Elviszi őket pár helyre, ahol eladják. Nagy dolgok. Állatok meg madarak, de nem olyan reálisak. Reális?
-Realista?
-Igen. Az. Neki sose lett gyereke. Nem hiszem, hogy el akar költözni innen. Eric elmondta ezt magának? Kér még kávét? Maradt a főzőben.
-Nem. Köszönöm, nem. Nem mondta el.
- Vagy úgy. Hát én most elmondtam. Ha kész van, adja ide a csészét, elmosom."

Alice Munro novellái többnyire határterületen játszódnak: a lázadás és a biztonság, a szabadság és a boldogság, a józan unalom és az életveszélyes szenvedély, a bizalom és a naív hiszékenység, az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen, a lehúzó környezet és a személyes döntés, a jelen és a múlt, a racionalizmus és a fanatizmus, a természetfeletti képességek és az olcsó csalások határán. A valóságban pedig valamilyen kisvárosban, ahol hőseit a kitörés vágya, a lázadás, vagy visszatekintve a megérteni vágyás motiválja.
Néha nem is tudjuk, melyik szereplőre figyeljünk, ki a hőse a történetnek, de az igazi főszereplő általában az, akinek a tudatában, lelkében összeáll a mások vagy akár a maga sorsa.
A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához - gyakran a konkrét földrajzi térbe is -, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt. Vissza