Csenddé vált napok

Fülszöveg

Ez a könyv egy gyónás. Kiútkeresés, „önélve-boncolás". Egy rendkívül érzékeny, idős nő pszichológiailag árnyalt vallomása. Számvetés arról, mi miért és hogyan siklik félre az életben, ha valaki nem képes beszélni a múltról, meg nem változtatható tetteiről, származásáról.
Főhősünk örökbe adta fiát. Férje kelet-európai zsidók gyerekeként meg kellett élje szinte a teljes rokonsága elpusztulását. Bár sok-sok év múltán is foglalkoztatják őket a történtek, sem egymással, sem lányaikkal, a három nővérrel nem tudják kibeszélni azokat. Mert bár „soha nem késő azokkal beszélni, akikhez közel állunk", mégsem olyan könnyű megtenni az első lépéseket. Merethe Lindstrom mindenféle hatásvadászat és nagy szavak nélkül, „halkan", elegánsan, rövid mondatokból kibontakozó története sodró erejű kamaradráma a bűntudatról és az elszalasztott lehetőségekről.
Merethe Lindstrom norvég író, 1963-ban született Bergenben, jelenleg Angliában él. Főként novellákat és regényeket ír, de gyerekkönyve is jelent... Tovább

Fülszöveg

Ez a könyv egy gyónás. Kiútkeresés, „önélve-boncolás". Egy rendkívül érzékeny, idős nő pszichológiailag árnyalt vallomása. Számvetés arról, mi miért és hogyan siklik félre az életben, ha valaki nem képes beszélni a múltról, meg nem változtatható tetteiről, származásáról.
Főhősünk örökbe adta fiát. Férje kelet-európai zsidók gyerekeként meg kellett élje szinte a teljes rokonsága elpusztulását. Bár sok-sok év múltán is foglalkoztatják őket a történtek, sem egymással, sem lányaikkal, a három nővérrel nem tudják kibeszélni azokat. Mert bár „soha nem késő azokkal beszélni, akikhez közel állunk", mégsem olyan könnyű megtenni az első lépéseket. Merethe Lindstrom mindenféle hatásvadászat és nagy szavak nélkül, „halkan", elegánsan, rövid mondatokból kibontakozó története sodró erejű kamaradráma a bűntudatról és az elszalasztott lehetőségekről.
Merethe Lindstrom norvég író, 1963-ban született Bergenben, jelenleg Angliában él. Főként novellákat és regényeket ír, de gyerekkönyve is jelent már meg. A Csenddé vált napok című könyve 2012-ben elnyerte a legjobb skandináv nyelven írott irodalmi műnek kijáró Északi Tanács Irodalmi Díját.
„újra a gyerekkoráról mesék, a búvóhelyről, ismételgetni kezdte a részleteket, mintha az ismétlés által megkapaszkodhatna bennük. Olyan dolgokat is elmesélt, amiket korábban nem, talán nem jutottak eddig eszébe. Mintha hirtelen bejárása nyílt volna egy új térbe, ki-be járkált a múh és jelen között. Végül azonban elakadt, magába zárkózott. Én azt hittem, hogy el akarja mondani a lányoknak, ehelyett azonban már egyáltalán nem beszélt róla. És egyik reggel, amikor bementem a nappaliba, ott ült a karosszékben, takarót terített magára, valószínűleg egész éjjel fent volt. Mozdulatlanul ült a takaróval a vállán, megrémített az arckifejezése, a fintora. Megijedtem, óvatosan megráztam. Kinyitotta a szemét, és rám nézett. De nem szólt semmit.
És ez nem múlt el. Amikor a lányok kicsik voltak, volt egy játékuk, melyben nem szólalhattak meg, az győzött, aki legtovább bírta. A csöndet csak a másik kettő egy varázsszava törhette meg. Nem tudom a varázsszót.
S itt vagyunk, így kerülgetjük egymást a házban; néha megfordult a fejemben, hogy mintha csak arra várna, hogy előálljak valamivel, egy válasszal. Mintha a hallgatás kihívás volna, és nem a szavak hiánya." Vissza