Csengics Szmail aga halála/Szerb költőkből/Roskadozó kastélyok/Egy káplár emlékeiből

Előszó

Csengics Szmail aga halála

Mazsuranics Csengics Szmail aga halála czímű költői elbeszélése, melyet hősdalnak is nevezhetni, a horvát költészetnek legkedveltebb, legszebb terméke. Midőn e művet alakhű fordításban a magyar közönséggel megismertetem, legyen szabad magát a szerzőt is bemutatnom...

Szerb költőkből

A szerbek népköltészetét Székács, Margalits és Radity fordításaiból eléggé ismerheti a magyar olvasóközönség. Annál kevesebbet tudhat azonban a szerb műköltészetről! Pavlovity Jenő és Gyiszalovity Veszelin önálló köteteit, továbbá a Szulik és Dömötör Pál költeményköteteiben lévő szerb fordításokat leszámítva, - csak a magyar szépirodalmi lapok hasábjain nagy ritkán, elszórtan megjelent fordítások bizonyítják, hogy a szerbeknek műköltészetük, és pedig értékes műköltészetük is van!
Kis kötetem egyik czélja, e hiány némi pótlása. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy csakis némi pótlása; mert arra, hogy az összes, vagy legalább a jelesebb szerb költőket mutathassam be, - csaknem minden perczemet elfoglaló hivatalos teendőim mellett, - nem is gondolhattam.

Roskadozó kastélyok

Részlet a könyvből:
Borkovics leánya gyanította, hogy ma találkozni fog Petrovics Pállal. Ő ezt az embert szerette, de ez a szerelem reménytelen volt, mert Petrovics Pál megnősül, hisz egy hónap előtt maga küldött neki eljegyzéséről vastag ivoir-papirosra nyomatott eljegyzési kártyát.
Negyedfél évvel ezelőtt ugyanez a Petrovics Pál szerelmet vallott neki, de ez oly ügyetlenül történt, oly balul ütött ki, hogy az ifjú sertődötten távozott, sőt szülői házát is elhagyta és valahol Szlavoniában szolgálatba állott. Még most sem tudja, hogy a leány szereti, mert igazat mondva, csak távozása után lett belé szerelmes.

Egy káplár emlékeiből

Nusics Gy. Braniszlav a jelesebb szerb elbeszélők közé tartozik. Első dolgozatai, elbeszélései, melyek különböző lapokban jelentek meg, rögtön feléje terelték a szerb közönség figyelmét, mely már első dolgozataiban fölismerte az író határozott tehetségét s később sem csalódott benne. Első munkáit 1885-ben adta ki Egy káplár emlékei czímen, mely munka azóta már több kiadást ért. Ebből a munkából mutatok be egynéhány képet a magyar közönségnek s ha sikerül a világirodalom iránt annyi érdeklődéssel viseltető magyar közönség figyelmét ifjú irodalmunkra terelni, folytatni fogom e nemű munkásságomat.
Nusics újabb meg újabb alkotásokkal lepte meg a közönséget. Pozsareváczi leveleit követték Ramazán estéi, melyekben az annyit és annyiszor tárgyalt Keletet, Törökországot és vitéz népét - a szerbek volt ellenségeit - mostani jó szomszédjait ecseteli megkapó vonásokkal. Ezt Tíz elbeszélése követte, melyekben mint éles-tollú szatirikus ostorozza a "nagyvilági" nézetekkel megmételyezett kisvárosi társadalmat. Itt, úgy látszik, fordulat állott be Nusics írói működésében, mert egy eddig általa nem művelt fajban, a drámában tettt sikerült kisérletet. Ívó, a szembériai, kenéz, Így kellett lennie, Sík tengeren czímű drámái, állandó kedvenczei a szerb közönségnek. Vissza