Csepel - kapu a jövőbe

Előszó

A települések, önálló városrészek, az önrendelkezéssel bíró nagyobb közösségek élete, működési módja, a közös jövő megtervezésének mechanizmusa hasonlít a társadalom legkisebb egysége, a család életéhez. Ahogy az egyes családokban kialakul a munkamegosztás, ahogy a családon belül is megtervezik közös jövőjük legkülönbözőbb tényezőit - kötözzünk-e másik lakásba, és ha igen milyenbe, mikor, és miből fizessük ki, hová menjünk nyaralni, ki kell-e festeni a konyhát, mesterembert hívjunk, vagy magunk fogjunk neki, értünk-e hozzá, mennyi pénzünk van - úgy a nagyobb közösségeknek, városrészeknek, kerületeknek is rendelkezniük kell olyan jövőképpel, amely a helyi társadalom egyfajta közmegegyezésén alapulva határozza meg, milyennek szeretnék látni az adott közösség tagjait - a polgárok, és különféle csoportjaik - környezetüket, mik a legfontosabb feladatok, és mennyiért lehet azokat megvalósítani, mikorra és milyen forrásokból biztosítható a szükséges anyagi fedezet, stb.
És ahogy az egyes családokban is bekövetkezhetnek váratlan események - csőrepedés a fürdőszobában, kinőtte a nagyobbik gyerek a cipőjét, vagy jobb, többet fizető munkát ajánlottak a családfőnek - úgy a nagyobb közösségek életében is előfordulnak váratlan események - csőtörések, üzemzavarok, vagy spontán módon, kedvező ajánlattal jelentkező befektetők -, amelyek nyomán újra kell gondolni azt, hogy megfelelnek-e még a korábban kialakított elképzelések, vagy a különféle változások következtében újra kell gondolni azokat. Vissza