Oszcilloszkóp méréstechnika

Fülszöveg

A könyv felépítése eltér a szokásostól, mivel nem az alapelvek ismertetésétől kezdve halad a bonyolultabb területek felé, hanem a súlypontinak kiszemelt kérdések köré csoportosul.
1972. tavaszán a Mérnök Továbbképző Intézetben tartott előadássorozat kapcsán felmértem az oszcilloszkóp-technika, különösen az oszcilloszkópos méréstechnika területén általánosnak tekinthető műszaki műveltségi szintet. Hasonlóan felmértem az egyes oszcilloszkóptípusok magyarországi felhasználási gyakoriságát is. Ez a két adatforrás határozta meg a könyvem fő célját.
Megállapítható, hogy Magyarországon ma már általános az "átlagos" oszcilloszkóp elterjedése, illetve a jövendő típus gyakoriságát hozza majd magával. Másrészt a kelleténél lényegesen kisebb számban fordulnak elő azok az adott feladat megoldására rendkívül hatásosan használható készülékek, amelyeket különlegeseknek nevezhetünk. Ezért könyvem feladatának tekinti az átlagos oszcilloszkóp kezelése apróbb finomságainak ismertetését is, hogy a ma korszerű, hazánkban is elterjedt, komoly népgazdasági értéket képviselő, átlagos jellemzőkkel rendelkező oszcilloszkópokat úgy lehessen használni, hogy teljesítőképességük maximálisan hasznosítható legyen. Továbbá tárgyalom a különleges készülékeket is, a súlypontot az érthetetlenül kevésbé elterjedt spektrumanalizátorokra és mintavevő (sampling) készülékekre helyezve. Ez utóbbi készülékcsoporttal rendkívül sok olyan vizsgálat végezhető el, amelyhez az egyébként szokásos készülékekből igen sok kellene, ez jelen esetben nemcsak a méréshez szükséges idő növekedésében, hanem a mérési pontosság rosszabb értékében is jelentkezik. Kezelésük nem bonyolultabb, mint a szokásos készülékeké.
A fentiek értelmében munkámat nem elejétől kezdve célszerű végigolvasni, hiszen - különösen a kezeléssel kapcsolatos részben - biztosra vehető, hogy nem minden hat újdonságként az Olvasónak, hanem inkább az adott készüléktípussal, illetve méréssel foglalkozó részt ajánlatos kikeresni és tanulmányozni.
A könyv méréscentrikus. Ez azt jelenti, hogy valamit megmérünk, és a mért értékhez legalábbis gondolatban mindig hozzárendeljük azok hibáját is, tehát tudjuk, hogy nem teljesen pontos adatokat kapunk.
Az átlagos oszcilloszkóp olyan, hogy legalább elektronkapcsolós - kétsugaras, indítható és lehetőleg késleltetett eltérítése van; ezenkívül függőleges erősítője DC csatolású, a készülék pedig valamilyen hitelesítő feszültséget szolgáltat. Ennek két alaptípusát használtam munkámban, az EMG 1546-ot, a Magyarországon ma legjobban elterjedt típust, és az EMG 1555-öt, amelyek, illetve az ehhez hasonlók a jelenleg legnagyobb mennyiségben gyártott és vásárolt készülékfajták. Természetesen az elmondottak a más cégek által gyártott készülékekre is vonatkoznak.
Köszönetet mondok mindazoknak a vállalatoknak, amelyek dokumentációs anyaggal segítették a könyv megírását, elsősorban az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának, a Rohde-Schwarz (NSZK), a Tektronix (USA) és a Hewlett-Packard (USA) cégeknek.
A könyvvel kapcsolatos bármilyen észrevételt szívesen fogadok a Műszaki Könyvkiadó címén.
A szerző Vissza