Alszik a szarvas

Fülszöveg

1957 után a Kortárs, az Élet és Irodalom, majd különböző antológiák hasábjaiban gyakran feltűntek Cserhát József versei. A hatvanas esztendőkben a veszprémi Napló vasárnapi irodalmi mellékletében megjelent száznál több verse azt a reményt sugallta, hogy egy egyéni hangú, vidéki csendben érlelődő költő építi, készíti művét a méltónak érzett bemutatkozásra. Kölőtársak, a szigligeti alkotóház íróvendégei biztatták, sürgették Cserhát József kötetben jelentkezését. Ám erre már nem kerülhetett sor. 1969. augusztusában váratlan halála lezárta költészetét.
Életrajzi adatai szerint Cserhát József 1940-48 között három saját kiadású kötettel, számos újságban és néhány rangos folyóiratban jelentkezett. Életútja sakátos; a szabolcsi uradalmi cseléd fiából versíró OTI tisztviselő, könyvtáros, 1960-tól újságíró lesz, aki "ötven nikotin szeget" ver "ijedt szívébe naponta". Költészete sorsához hasonlatosan - Weöres Sándor szavaival élve - "ágas-bogas, rendhagyó, még olykori szabályosságában is szabálytalan".
Első költői korszakának alkotásait maga sem értékelte sokra, költészete a veszprémi másfél évtizedben ért meg, teljesedett ki. Nemes közéleti mondanivalói, bensőséges természeti miniatúrái, egyéni boldogtalanságának fájdalmait eláruló versei nemcsak egy rapszodikus élet és egyéniség dokumentumait nyújtják az olvasónak, hanem - Illyés Gyula róla mondott szavait idézve - egy "vidéken kallódó tehetség" jó néhány markáns, emlékezetünkben megragadó versét is. Vissza