Egy szovjet színész feljegyzései

Előszó

Részlet:
A színész és a mai kor
Mi, szovjet színészek, a világ leghaladottabb, új értelmiségének tagjai vagyunk: a kommunizmus, a nép ügyét szolgáljuk. De hogyan is kell dolgoznunk, mily komoly és felelősségteljes alkotómunkát kell végeznünk, hogy érdemessé váljunk arra a megtisztelő társadalmi helyzetre, amelyet elfoglalunk, hogy kiérdemeljük azt a bizalmat, amellyel a nagy Sztálin, Pártunk, egész népünk megajándékozott bennünket?!
A XVIII. Pártkongresszus meghatározta egyik alapvető feladatunkat: szélesebb körben terjesszük a marxizmus-leninizmus eszméit, s emeljük kádereink elméleti és politikai színvonalát.
E feladat végrehajtását mi, szovjet művészek olyan hősök művészi alakításával segítjük elő, akiknek példája a legszélesebbkörű közönséget is kommunista eszmék szellemében neveli. Ezért kell nekünk magunknak is szüntelenül emelni elméleti színvonalunkat, politikai öntudatunkat.
Nem kevés az, amit eddig tettünk. De nekem az okoz gondot, amit még nem tettünk meg, amin javítanunk kell, amit még pótolnunk kell. Valamennyien saját gyakorlatunkból tudunk példát arra, hogy a néző olykor nem a színész, vagy a szerző művészetét tapsolja meg, hanem inkább a mű hazafias témáját, azokat a szovjet hazafiakat, akiknek életét a darab elénk tárja. Előfordul ilyesmi? Igen. Nem látjuk-e olykor az őszinte, hősi pátosz helyett a külsőségek keresése, a hatásvadászat, a hetvenkedés eseteit? Bizony előfordul ez is. Ezek ellen könyörtelenül, állandóan küzdenünk kell. Ezt követelik a szovjet művészet frontján elért óriási eredményeink, ezt követeli további fejlődésünk.
Nekem és számos szovjet színésztársamnak nem kellett elviselnünk a Forradalom előtti élet nehézségeit. Tudatom a szovjet valóság körülményei, a szovjet élet viszonyai között
1*
3 Vissza