Református Évkönyv 2001

Előszó

Református évkönyv 2001 Előttünk jár az Ur... Az évezred mezsgyéjén valójában most vagyunk a „start" vonalnál, 2001 Január 1-én. Bennünk is van bizonyos feszültség, mint az atlétákban, de szükségtelenül. Az elsőséget vagy a helyezést életünkben, örök életünkben nem mi szerezzük meg vagy nem mi határozzuk meg, hanem Valaki más. Nincs okunk ennél az indulásnál találgatásokra sem, hiszen van Aki tudja jövőnket megérkezésünket. Szívünkben ez a legnagyobb biztatás, hogy Isten előttünk jár majd ezután is! Isten előttünk járt eddig is, mindenben. Akár tudatos volt ez a számunkra, akár nem. A pusztában negyven esztendeig vándorló Izrael népe előtt nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban jelezte A közelségét az Ur. A mostani időkben élő újszövetségi nép földi tekintete előtt nincsenek ilyen látható jelei közelségének. De egy ideig, a betlehemi éjszakától az Ur Jézus mennybemeneteléig, mint testté lett Igét, Őt szemlélhették a tanítványok és kortársai. Szent Lelkével, Igéjével, sákramentumaival van közöttünk ma, a testvéri közösségben és a szeretet munkáiban. Most, az új évezred nagy útjára induláskor emberileg úgy érezzük, hogy ismeretlen az útszakasz előttünk. De tudjuk, hogy Isten örökkévaló terve szerint van ez az új elindulásunk is. Neki van „térképe" számunkra, milyen irányba és hogy haladjunk. Mindenki ízlelgeti azt az elmúlt időt, amit Isten neki az elmúlt évezredből adott, számtalan hálaadásra méltó tapasztalatával. Én is szeretnék bizonyságot tenni Isten számtalan jótéteményéről, amit hatvanhárom év alatt adott eddig. Kiemelek egy regényt, amelynek címét gyermekkoromban nagyon furcsának és érthetetlennek tartottam. Egy magyar író harmincas években alkotott műve. A címe: „Egyedül vagyunk." Nem értettem, miért adta ezt a címet, hiszen családomban, gyülekezetemben, falumban, osztálytársaim, barátaim között nem éreztem magam egyedül. Vissza