Csikesz Sándor Emlékkönyvek 4.

Előszó

Csikesz Sándor tanítványai és barátai 1941. február 18-án, szeretett professzoruk halála évfordulóján Debrecenben, a Kollégium dísztermében emlékünnepélyt rendeztek a következő műsorral: 1. Gyászének. Énekelte a Kollégiumi Kántus. Vezényelt: Szigethy Gyula karnagy. 3. Megnyitó beszédet mondott: dr. Incze Gábor budapesti vallásoktatási igazgató. 3. Beethoven: Op. 26. Sonata. Előadta: Csenky Imre tanítóképzőintézeti tanár. 4. Emlékbeszédet mondott: Szabó Imre kormányfötanácsos, a budapesti egyházmegye esperese. 5. Praetorius: 137. zsoltár. Énekelte a Kollégiumi Kántus. Vezényelt: Szigethy Gyula. 6. Verseiből adott elő: dr. Juhász Géza író, a Dóczi intézet tanára. 7. Bezáró beszédet mondott: dr. Illyés Endre lelkészképzőintézeti tanár. 8. „Tebenned bíztunk eleitől fogva..." Énekelte a közönség. - Ugyanaznap délután fél 4 órakor koszorút helyeztünk Csikesz Sándor sírjára, ahol dr. Incze Gábor mondott rövid beszédet.
Az elhangzott beszédeket a következőkben közöljük:
Ünnepélyt megnyitó beszéd
Elmondotta: DR. INCZE GÁBOR.
Vájjon milyen anyagból öntötte, hogy keverte az anyagot az Úristen ahhoz a lélekhez, akit most az emlékezés kürtszavával soraink közé szeretnénk idézni? - Most egy esztendeje ravatalánál az egyik barát, aki úgy szerette, mint Jonáthán Dávidot, arra a csudálatos ívre mutatott rá, amelynek csillagsugarán sziporkázó fénnyel száguldott végig Csikesz Sándor a baranyai rektoria bölcsőjéből a debreceni egyetem rektor magnificusságáig. Bogárhátú tanítói otthonok apotheozisához nyújtott egy követ, vagy egy gyönyörű ábrájú ólomkarikás ablakot a mi nagy halottunk élete. Ilyen pályafutás volt azonban más is, nemcsak az övé. Mennyivel szegényebb, fakóbb, vértelenebb volna a magyar társadalomnak, tudománynak, az egész nemzeti életnek a színe a református papi, kántori, rektori fészekaljákból szárnyrakelő nagyságok tündöklő sokasága nélkül! Professzorok, miniszterek, tábornokok, bírák, országvezetők, nagy nevelők családfája a legszebb gondolatot, a legmagyarabb indulatot, a legkeresztyénibb lélekszínt azokból az áldott otthonokból, ütött-kopott falvacskákból, apró városokból szívja, ahol a nagyapa, vagy valamelyik ős az Igét hirdette, vagy zsoltárra tanította az ifjúságot. Vissza