Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
Nagy várterem, több sor oszloppal. A háttérben nagy ablak erkélylyel. Az ablakon keresztül hegyes vidék látszik. A terem egyik oldalán emelvényes ülőhely. Több oldalajtó, az ülőhelylyel szemben nagy kétszárnyú ajtó.
ELSŐ JELENET.
Karvaly az ablakon kinézve, Korogi fel s alá járva, Borongó, több táltos és jósnő az oszlopoknál.
Korogi.
Oh hogy meg kelle érnünk e napot!
Karvaly, visszafordul az ablaktól.
Ugyan ne menydörögj, vén Korogi,
Mikor legfényesebb nap süt reánk.
A felhők szétfoszlottak, s kék egen
Királyi kegy sugára tündököl.
Menj inkább, sütkérezzél melegén,
Meleg fénytől sok szép bimbó fakad,
Talán kinyílik zord kebledben is
Az ájtatosság illatos virága,
Kivált keresztvízzel ha öntözik.
Korogi.
Fiú, ne boszants, ne tréfálj velem.
Karvaly.
Nem is teszem. Komoly vagyok, miként
Verembe hullott róka, s éhesen
A szőlő ízéről elmélkedem.
Vissza 
