Kis kockás szerencséje

Előszó

Részlet a könyvből:
Barátom, ki gyöngéd lelkű férfiú, kinek hathetes lelkiismeretfurdalása van, ha nincs otthon, mikor a féllábú koldus tiszteletét teszi, aki félóráig is elbeszélget az Öreg újságárus asszonnyal, míg végül is összes újságjait megveszi, szóval ez a csupa szívjóság János mostanában nem tetszik nekem.
Azt a bolond is látja, hogy János nagy lelki átalakuláson ment keresztül. Szórakozottan halad el a reszkető fejű rokkant előtt a Körúton és elfordítja tekintetét, ha a Ferenc József-rakparton a jobb napokat látott méltóságos urat az ingyen padon megpillantja. Különös az eset, mert azt mégsem mondhatom, hogy János szíve a szegények irányában megkeményedett. Nyitva van az ő erszénye tehetségén felül is. Mindig kész a segítésre és segít is. Mégis, ha ki akarunk tartani az igazság mellett, akkor meg kell állapítani, hogy János nem a régi többé. A minap is, mikor Hajdú Ferkóék szerencsétlenségéről kezdtem neki beszélni, egy pillanatig a szemembe nézett komolyan, érzéssel, mint ahogy azt tőle mint érző szívű embertől megszoktam, azután a mellény zsebébe nyúlt és kivett onnan valamit. Egy pillanatig még érdeklődéssel nézett rám, azután mikor látta, hogy én nagy hévvel tovább folytatom a históriát, sőt a tragikus részleteket még elmélyítem és aláhúzom, szép csendesen kicsomagolta a selyempapirt és egy kis vattát vett ki belőle. Épp ott tartottam elbeszélésemben, hogy mikor Hajdunéra betörték az ajtót, már utolsókat lélekzett, és a gyermekek is teljes kábulatban feküdtek mellette, látom, hogy János barátom a két kis vatta csomót a fülébe gyömöszöli. Vissza