Csillagkép ablakomban

Előszó

A hajdani óbolgárok és az egyik legnagyobb hun törzs, a szuvarok ivadékai a nekünk - László Gyula szerint is - szegről-végről rokon csuvasok. A szuvarokat a perzsa krónikákban fehér vagy ezüst hunokként emlegetik. Ennek a sokat szenvedett, maradékok maradékaiként mégis megmaradt népnek a fia: Gennadij Ajgi. Egyaránt magáénak vallja őt Csuvasföld, a soknemzetiségű „Közép-Volga"-vidék és az orosznyelvűség jogán a kortárs orosz irodalom is. Ajgit a szülei ,JfunnadF-ra, ,Jíunok fiá "-ra akarták kereszteltetni, de a hivatalos szervek csak a hangzásban ehhez közel álló „Gennadijt" engedélyezték. Apja elesett a II. világháborúban. Tanító volt: Puskint elsők között fordította csuvasra. Anyai ágon sámánok leszármazottja. Anyjától sok varázsigét, ráolvasást tanult. Hívő keresztényként élte életét. Versei 1949-től jelentek meg. 1960-tól költői nyelvének az oroszt választotta. Szülőföldjétől távol, Moszkvában is tisztán megőrizte anyanyelvét, a csuvas szellemiséget, útra bocsátó népe lelkületét. Hatalmas műveltséget szerzett. A szellem emberére, az alkotóra jellemző, sajátos értékeket hozott létre. Egyetemes és csuvas nemzeti értékeket volt képes magas esztétikai szinten létrehozni. Maradandóan tudta kifejezni az univerzális ember és az univerzális Isten között folyó párbeszédet. A Mit tehet a költő? kérdése erősen foglalkoztatta. Az UNESCO-nak készített csuvas költészeti antológiát, amely a csuvasok történelmét, sorsát, kultúráját ismerteti meg világnyelveken. Vissza