Csillagos órák

Előszó

Pethő Sándor negyvenegy vezércikkét foglalja magában ez a könyv. Valamennyi a Magyar Nemzet-ben jelent meg a lap 1938 nyárutói indulásától az idei húsvétig. Alig több ez az idő egy kurta félévnél. De milyen félesztendő volt Istenem! - sóhajtunk fel, ha emlékezetünk fénycsóvájával visszakeressük az eltűnt hónapokat. Nem volt ennyire összezsúfolt eseményük ennyire kondenzált élményű félesztendeje a háború utáni Magyarországnak¦ Félév alatt az évszakok kozmikus változásának egész sorát éltük át a téli zimankótól és vigasztalan őszi nyirkosságtól a tavaszi újjászületés diadalmas felzsendüléséig és a nyári betakarulás beteljesedéséig. Ez idő alatt sötét, baljós veszélyérzetek, elgyötrő víziók, álomkergető tépelődések árnyékolták be a magyarság életét, ugyanakkor a féléves fény- és árnyjáték során azonban ránk sugárzott a feltámadás fényzuhataga, soha nem érzett örömök aranyesője is. Az elmúlt hónapokban a maroknyi magyarság sötét elszántsággal farkasszemet nézett a halállal, a lét és nemlét kérdésével, elvetődött úgyszólván a sír pereméig, „hol nemzet süllyed el" és ugyanakkor belelátott az örök élet túlvilági fényességébe, nemcsak, hogy megpillantotta, de birtokába is vette a magyar Igéretföld egyrészét.
A budai vár Nagyurától nyomorúságos kubikos viskók tépett lakójáig minden magyar átérezte és fizikai, mint lelki életében mélységesen átélte ennek a félesztendőnek frenezisét, drámai feszültségeit, hősi elszántságait és riasztó lidércnyomásait. Az egymással vágtatva versenyző események tömegrohamában azonban alig volt idő arra, hogy a kiváltott érzéseket az emlékezés és az öntudat tartós emlékekké rögzítse. Minden új nap ráfotografálta a maga nagy érzéseit, rendkívüli eseményeit lelkünk lemezére, anélkül, hogy ráértünk volna ezt előhívni, feldolgozni, retusálni és azután eltenni őket békésebb napokra emlékezetünk fényképalbumába. Vissza