Csillagporban

Előszó

Ez a könyv a magány és a szeretet breviáriuma - a breviárium szó eredeti értelmében, tehát rövid szövegek és idézetek gyűjteménye, amely egy lélek érzelmi horizontját tekinti át. Szerzője kevéssé ismert, és ennek a szintén rövid bevezetőnek nem az a feladata, hogy eligazítson abban az életben és sorsban, amely a könyv mögöttes terében található. Pécsi Éva a magányról és a szeretetről ír, a lélek érzelmi szomjúságáról, szeretethiányos gyötrődéseiről, arról, hogy minden egyes ember külön kis szabad univerzum, de ez az univerzum nem képes létezni mások vonzása és vonzódása nélkül, mert összeomlik, akár a mindenségben található „fekete lyukak", amelyek befelé tömörülnek, ezért láthatatlanok és bizonyára boldogtalanok. Minden embernek szüksége van arra, hogy valaki válaszoljon neki, s ő is felelhessen mások kérdéseire. Ebben az értelemben a szeretet nem érzelgős fogalom, nem az érzésekhez, inkább a létezéshez van köze: nélküle üressé válik az emberi létezés. A szeretet nem hódítás és nem legyőzetés, hanem szövetség, szolidaritás és azonosulás. Ezt igazolják a könyvet tagoló klasszikus versek és idézetek is: a többi közt Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, Szilágyi Domokos és Cselényi László írásai. Ezek a versek és idézetek szervesen épülnek be a könyv szerkezetébe, a szerző állandó párbeszédet folytat velük. Ahogy rejtett párbeszédet folytat fiaival is: az egyiktől valók a kötetet illusztráló festmények, a másiktól a borítóra helyezett fotómontázs. Van valami érzékelhető feszültség a végsőkig tömörített, fegyelmezett versek, vallomások és az expresszív módon mozgalmas festői illusztrációk között. Ez a feszültség azonban minden jó dialógusnak az alapfeltétele. Pomogáts Béla Vissza