Csillagszilánk és tövistörek

Előszó

Földijeim és idegen barátaim! Cérna Géza életútján vezetlek végig benneteket, hogy megismerjétek e palóc népnek oly kedves vándorszabó tetteit. Abban az évben jött ő éppen a világra, amikor a betlehemi csillag fent ragyogott az égen. A hagyomány azt tartja, hogy ilyenkor álmodozó emberek születnek. Cérna Géza tizenkét éves koráig valóban a csillagok közelében lakott, madáreledellel táplálkozott és erdei vadakkal társalgott.
Életének következő tizenkét évében lejött a völgybe, megtanult olvasni az emberek lelkében, és felfedezte a szemekben rejtőző virágfakadást. Az utolsó tizenkét évben pedig vándorútra kelt. Egyik tenyerében a kereszt jelével, a másikban Dávid csillagával, homloka fölött a hold fénylő karéjával járta a földet.
Cérna Gézáról sokan azt hitték, hogy valóban egy távoli csillagról költözött a földre, mert senkit sem szeretett jobban a másiknál, és ellenséget sem bántott soha. Nagy volt az ő bizodalma az emberekben, s ettől olyan gazdag lett, hogy lyukas zsebbel járhatta be a világot.
Az öregek azt jósolták, hogy halála akkor következik be, amikor az emberi gonoszság elhomályosítja a betlehemi csillagot, amikor elfogy a szeretet ereje, amikor kialszik a reménység szikrája, és hazugság kerekedik az igazság fölébe.
De most induljunk el cérna Géza nyomában az általa megélt történetek útján. Mindenki vonjon le belőlük annyi tanulságot, amennyire kedve szottyan. Vissza