Csillagvizsgáló

Fülszöveg

„Az egész életem tele volt nagy álmokkal, vágyakkal, szerettem volna balösszekötő lenni a Honvédban, szerettem volna világbajnoki döntőt bokszolni Mike Tysonnal, szerettem volna eljátszani az Ének az esőben címszerepét és végigtáncolni, vezényelni a Bécsi Filharmonikusokat, atomfizikai előadást tartani Princetonban. Aztán, ahogy múltak az évek, egyre inkább leszámoltam ezekkel az álmokkal, kezdtem elhinni, hogy már nem nagyon jönnek be nekem. Ami a Primát illeti: amikor megtudtam a jelölést, kicsit bizakodni kezdtem, de amikor a kuratórium elnöke az elején elmondta, hogy milyen fantasztikus kvalitások kellenek ahhoz, hogy valaki ebben a kitüntetésben részesüljön, milyen erkölcsi szilárdság, magasztosság, magabiztosság kell, azt gondoltam, hogy mivel ezeknek híján vagyok, akkor ez sem jött be. Hát, én ezen erények egyikében sem dúskálok Aztán kiderült, hogy mégis én lettem a Prima Primis-sima Mit mondhatnék? Hogy ismét csillant a remény, hátha mégiscsak megvalósulhatnak az... Tovább

Fülszöveg

„Az egész életem tele volt nagy álmokkal, vágyakkal, szerettem volna balösszekötő lenni a Honvédban, szerettem volna világbajnoki döntőt bokszolni Mike Tysonnal, szerettem volna eljátszani az Ének az esőben címszerepét és végigtáncolni, vezényelni a Bécsi Filharmonikusokat, atomfizikai előadást tartani Princetonban. Aztán, ahogy múltak az évek, egyre inkább leszámoltam ezekkel az álmokkal, kezdtem elhinni, hogy már nem nagyon jönnek be nekem. Ami a Primát illeti: amikor megtudtam a jelölést, kicsit bizakodni kezdtem, de amikor a kuratórium elnöke az elején elmondta, hogy milyen fantasztikus kvalitások kellenek ahhoz, hogy valaki ebben a kitüntetésben részesüljön, milyen erkölcsi szilárdság, magasztosság, magabiztosság kell, azt gondoltam, hogy mivel ezeknek híján vagyok, akkor ez sem jött be. Hát, én ezen erények egyikében sem dúskálok Aztán kiderült, hogy mégis én lettem a Prima Primis-sima Mit mondhatnék? Hogy ismét csillant a remény, hátha mégiscsak megvalósulhatnak az álmaim. Kezdek ismét hinni. Szóval reszkess, Tyson, ha a karvezető úrnak gondja van, szóljon nekem, és megyek vezényelni, a következő erotikus filmben Sophie Marceau partnereként számíthatnak rám Hollywoodban, és a Honvédban holnapután balösszekötőként játszom a következő bajnokin. Köszönöm szépen!"
Nagyjából ezt hebegtem el, mikor megkaptam a Prima Pimissima díjat. A megvalósult álmok folytatódtak: kedvenc lapunkban, a Nők Lapjában hétről hétre (létről létre) írhatok interjúkat a korszak legnagyobb művészeivel, sportolóival, és most ezek közül jó néhány napvilágot lát ebben a kötetben. Kérem, fogadják szeretettel!
Az elmúlt években - munkámnak is köszönhetően -nagyon sok kiváló interjút olvastam, jobbnál jobb szerzők tollából. A sok egyedi hang és eltérő stílus mellett azonban egy dolog közös volt mindegyikben: az őszinte kíváncsiság a beszélgetőpartner felé.
Az újságírásra igaz talán leginkább a Voltaire-i gondolat, mely szerint egy ember jobban megítélhető a kérdései, mint feleletei alapján. Jól, jót, jókor csak akkor kérdez az újságíró, ha valóban érdekli is a válasz. Talán ez az őszinte nyitottság lehet a kulcs ahhoz, hogy kialakuljon a bizalom, mely megnyitja az interjúalanyt, és megérkezzenek az igazi válaszok. Szegő Andris interjúiban ez az őszinte, meghitt, bizalmi légkör mindig tetten érhető. Híres arról, hogy munka közben soha nem jegyzetel, nem használ diktafont, csak a beszélgetőpartnerére és az érzéseire figyel. Az sem feltétlenül szükséges számára, hogy alaposan ismerje az interjúalanyt. Neki a valós találkozás a lényeg. Ahogy az egyik írásában fogalmaz: „Hol is találkozzunk? Nem teljesen mindegy?! Csak találkozhassunk, lehessünk együtt!"
Kedves Olvasó! Az elmúlt évek olyan emlékezetes beszélgetéseit rendeztük immár másodszor egy kötetbe csodálatos művészekről, sportolókról, nagyszerű emberekről, melyek kiállták az idők próbáját. Olvassák ezeket az interjúkat azzal a kíváncsisággal, amely életre hívta őket!
Vékási Andrea a Nők Lapja főszerkesztője Vissza