Előszó
Részlet a tartalomból:
Az egyik népszerű fővárosi napilap újságírónője az ország belsejében lévő kis településre utazott, hogy ott interjút készítsen a polgármesterrel.
A polgármester, jó szerb szokás szerint, a város szélén lévő szép vendéglőben hivatalos fogadást rendezett a vendég tiszteletére. A házigazda, a fővárosi vendégnek birsalmából készült házi pálinkát ajánlott, amit ő a következő szavakkal fogadott el:
-Hideg van itt ebben a régióban, ezért egy kicsit felmelegednék!
A középkorú rövid hajú újságírónő gyors és energikus mozdulatokkal gratulált a polgármesternek az újraválasztásához, majd a következő kérdéseket tette fel:
-Hány pártot váltott eddig?
-Annyit, amennyire szükség volt - válaszolt ravaszul a polgármester.
-Emlékszik-e arra, hogy mely pártoknak volt tagja? - folytatta az újságírónő.
-Úgy tűnik, hogy huszonhét pártnak voltam a tagja - pislogott a település első embere - de úgy gondolom, hogy a nevükre már az elnökök sem emlékeznek. Tudja - magyarázta - ha bárki a fővárosból azért érkezik a mi kis településünkre, hogy támogassuk a pártját, szinte biztos, hogy ebbe a vendéglőbe tér be. Mivel a tulajdonos jómagam vagyok, így minden alkalommal felkínálják, hogy írjam alá a belépési nyilatkozatot és vegyem át a tagkönyvet. Hogyan is utasíthatnám vissza, amikor én egy lágyszívű ember vagyok?!
-Lát ön ebben bármilyen erkölcsbe ütköző dolgot?
-Nem, az emberek csak a munkájukat végzik!
-Igazából nem rájuk gondoltam - hangsúlyozta a diktafonos hölgy - hanem önre, hisz annyi különböző pártot váltott már.
-Ugyan, azok semmiben sem különböztek - mosolyodott el a tapasztalt politikus - mindegyik ugyan olyan volt. Az összes párt ugyanazt szajkózza.
Vissza 
