Csizma az asztalon

Előszó

Részlet a kötetből:

KÉZFOGÁSOK
Miért is íródott ez a könyv?

Valahányszor útraindultunk hazulról, minket a mi anyánk ugy elhalmozott csomaggal, hogy mozdulni is alig tudtunk. Nekem - mivel városba jártam - különös elő vigyázatból főleg elemózsiát csomagolt, előbb csak az utikosaramba, aztán a kézitáskámba, aztán a zsebeimbe. Mikor ezekből is kiszorult, mindenféle apró dobozt, zacskót és szütyőt készített és tömött tele keménytojással, körtével, egy kis zsirbanpiritott hagymával. Szegények voltunk, de ilyenkor olyan fáradhatatlan szemmel vizslatott az udvarban még egy kis leölni és megsütni való után, hogy a máskor oly kezes lovak is ijedten húzódtak el előle. Amin tekintetem megakadt, azt máris vette fel. Ügyes kis motyót kerekített belőle s legfeljebb bekecsem gombjára kötötte. Legszívesebben ugy szöktem volna meg hazulról, mert induláskor olyan voltam, mint egy mozgó karácsonyfa, a kapuban vettem észre, hogy valamelyik ujjamon ott csüng az a családi szatyor is, mellyel a szőlőhegyre szoktunk járni. Szemlesütve baktattam ki, jószerivel a kutágasra se mertem rápillantani, mert a következő percben az is a hónom alá került volna. Vinni viszont semmit sem vihettem haza, akkor sem, amikor már ugy-ahogy lett volna rá módom. Anyám a legkisebb ajándékot, aminek valami értéke volt, szinte sértésként fogadta s legörömestebb visszaküldette volna velem a boltba: takarítsam csak meg azt a pénzt. Nem nézte jó szemmel ezt apám sem. Vissza