Fehér-tói madarak... (dedikált példány)

Fülszöveg

Ezek az írások életem legkülönfélébb szakaszában születtek. De összefonja őket - mint nádirigó fészkét - a szeretett Tóról, madarairól, virágairól és emberi találkozásokról a szemlélődő percek varázsa. Élmények, tapasztalatok, reflexiók. Írtam őket az évtizedek során, s megjelentek a jó, öreg Délmagyarország, napilapunk oldalain, néhány a Csongrád Megyei Hírlapban. Most ezek közül válogattam egybe 107 írást, lírai természetrajzot... mert "műfajilag" így definiálhatom. S miért született ez a kötet? - hiszen egykor az újságok lapjain olvashatták e halk nádihegedű pirregésű tárcákat. Ám művelődési házakban, könyvtárakban és iskolákban előadásaim, rendhagyó biológiai óráimon sokan kérték, "úgy szeretnénk könyvben együtt olvasni a Fehér-tó madarait"... S bizony az újságpapiros leggyakrabban zúzdába kerül, s az írások sorsa az elfeledés, s ez nem baj ha csak az írójáról van szó, de nem úgy ha a szeretett Tó madarairól, virágairól. Mint Móra Igazgató Úr fehértói ásatásainak színes cserépdarabjai, olyanok az élő tó kaleidoszkópjában látott pillanatképek, amelyek szelíd ihletése vezette tollamat. Szeretem a kaleidoszkóp összevisszaságát, madártollak ezernyi színéből és az évszakok forgásából, a gondolat alkothat értelmes képet magának. Reményem szerint ezekből a lírai természetrajzokból, ha nem is szivárványosak, az olvasó fantáziájában mégis kialakul valami, aminek vonzása és értelme van. Egy fehértói kirándulás kézenfogó kalauza. Valamint ami az átalakuló fehértói tájat, madarait és a benne járó ember érzéseit idézi fel és fogja egységbe. Talán megértik "belőlem" az emberi létezés olyan oldalát, amely nem a legfontosabb ugyan, de szép és kívánatos. Volt egyszer egy Vadvízország... s ha a mai tó örökös és öröklődő körforgásának evolúcióját sokáig Szeged polgárainak megőrizni szeretnénk, akkor nem áltudományra, de szeretetre és okos tudásra, szemlélődésre kell törekednünk. Persze az ember gyakran hajlamos rá, hogy eltúlozza az apró sziromnyi dolgok jelentőségét...
Ítéljenek Önök, kedves Olvasók...

Csizmazia György Vissza