Csodák az állatvilágban

Előszó

Ez az én könyvem jó bizonyíték arra, hogy sok igazság van a régi latin mondásban: habent sua fata libelli (a könyveknek is meg van a maguk sorsa). Az első világháború után kezdtem gyűjteni ennek a könyvnek anyagát és gyűjtöttem majdnem három évtizeden át. Sok-sok biológiai munkát olvastam s ha valahol alkalmas részletre akadtam, mindjárt felhasználtam: kiírtam, lefordítottam, átdolgoztam, összegyúrtam másutt talált hasonló anyaggal. Külön füzetbe jegyeztem föl, mit honnan vettem, hogyan használtam föl, milyen mértékben dolgoztam át. Ügy öt-hat kötetre terjedő anyag gyűlt össze az évtizedek folyamán, de sohase akadt) annyi időm, hogy könyvbe önthettem volna az anyagot. Aztán elkövetkezett a második világháború, a végén az ismert szörnyűségekkel. Kézirataim részben megmaradtak, de nedves törmelék közül ástam ki őket a fölszabadulás után. Nagyrészük hónapokon át ázott-mállott. Egy részét mégis sikerült megmenteni, letisztázni, mert félig-meddig elolvasható állapotban maradt Sajnos, a háború utáni szomorú időkben bőven akadt időm erre. De végleg veszendőbe ment az a füzet, amelybe a cikkek eredetéről szóló jegyzeteket írtam. így ma már nem tudom, mit tekinthetek önálló tanulmánynak, a magam alkotásának, mit nem. Ezért az olvasó vegye inkább az egészet kompilációnak, mintsem megvádoljon irodalmi lopással. Különben elég sok helyen sikerült megállapítanom a forrást s ott fel is tüntettem, honnan vettem az adatokat.
Ám az olvasót talán nem is érdekli, honnan vette a szerző az anyagát. Neki csak két dolog fontos. Az egyik, hogy tudományos szempontból teljesen megbízható adatokat kapjon; mondanom se kell, hogy ezért jótállok. A másik az, hogy kellemes, szórakoztató olvasmányokból tegyen szert értékes és érdekes ismeretekre. Nos, a könyvnek nincs is más célja, mint hogy hozzásegítse ehhez.
Dr. F. Zs. Vissza