Csődtörvény 1997

Előszó

Az Országgyűlés 1991. szeptemben 24-én fogadta el a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi II. törvényt, amelynek a megalkotása szervesen illeszkedett a politikai és gazdasági rendszerváltást követő gazdasági tárgyú törvényalkotás sorába. A törvény 1992. január 1-jén lépett hatályba. Egyidejűleg hátályát vesztette a felszámolásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet, amely ezt megelőzően a jogutód nélkül megszűnő gazdálkodó szervezetek megszűnése esetén követendő felszámolási eljárás rendjét tartalmazta.
Bevezetéskor a törvényerejű rendelet is jelentős előrelépésnek számított a hazai fizetésképtelenségi jogban. Megalkotására elsősorban azért került sor, mert az 1980-as évek megváltozott gazdaságpolitikája következtében az állam már nem vállalkozott az egyre növekvő számú, tartósan veszteséges, alaphiánnyal küszködő állami vállalatok veszteségeinek a finanszírozására. Így szükségessé vált a fizetésképtelen vállalatok gazdasági helyzetének a rendezésével kapcsolatos új eljárás kialakítása.
Az 1986. 11. tvr. szerint a felszámolás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagosan illetékességi körébe tartozó nemperes eljárás volt, amelyet akkor folytattak le, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak, vagy ha a gazdálkodó szervezet tartósan fizetésképtelen volt. Tartósan fizetésképtelennek minősült az a gazdálkodó szervezet, amelynek a tartozásai hosszabb időn át meghaladták a vagyonát vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt. Vissza