Csongrád megye községeinek iratai

Előszó

A Kárpát-medencében már a 10. században jöttek létre szilárd határú falvak (latinul általában villa), mégpedig a nomád életmódra kevésbé alkalmas, később megszállt területeken. A sík területeken viszont a félnomád téli szállásokból alakultak ki a falvak, lényegesen hosszabb, több évszázados folyamat eredményeként. Ezek a falvak kezdetben rokonsági keretek között szerveződtek, amelyek azonban fokozatosan felbomlottak. A falvak kialakulásának lényeges eleme volt az ún. prédium. Ezekre az illető földesúr telepítette a gazdaságát fenntartó, elsősorban szolga népelemeket.
A középkori falvak nem voltak nagy települések, a nagyobbak is csak néhány száz lelket számláltak. Általában kis mértékű önkormányzattal rendelkeztek. És mivel zömük jobbágyközség volt, vagyis földesúri hatóság alatt állt, ez a mindenkori földesúrtól is függött. Élükön a falunagy, majd bíró (villicus, iudex) állt. A bíró az esküdtekkel (iurati) együtt döntött a lakosság olyan ügyeiben, amelyek nem érintették a földesúr érdekeit. A bíró törvénykezési jogköre csak néhány kisebb, a jobbágyok közötti ügyre terjedt ki. Feladata elsősorban a földesúrnak, az egyháznak és az uralkodónak járó adók, szolgáltatások behajtása volt. Megbízatása, választása általában egy évre szólt, de személye nagyban függött a földesúr akaratától. A falu írásbeli ügyeit a középkorban általában a pap vagy a kántor intézte... Vissza