Csonkamagyar patológiák

Fülszöveg

A hanyatlás és az átéléséből fakadó nihilizmus nem tesz lehetővé egyebet, mint - ellenállás helyett - a tehetetlen gyűlölködést. Az undor a dekadenciában mazochista élvezetté változik. A magyarországi kormányrendszer pedig újabb és újabb indokot szolgáltat az undorra, újabb és újabb bizonyítékot minden erkölcsi indítékú társadalmi küzdelem hiábavalóságára, az általa elrendezett élet pedig a maga igazságtalanságával és példátlan ízléstelenségével elkeserít minden érzékenyebb lelket s jóravaló kedélyt. Evvel örökíti át önmagát.
Nehéz elgondolni, hogy ez még tovább romolhat, pedig tovább fog romlani.
Egész Európa - a többit most hagyjuk - rettentő állapotban van, de Magyarország végromlása összeszorítja patrióta szívünket. (Patriotizmuson nem sovinizmust értve, hanem a hazánk sorsa iránti szenvedelmes és bensőséges érdeklődést.) Az Qrbán-rezsim kialakulása és megszilárdulása történelmi tragédia. Nagyon sokan támogatják, de hiszen enélkül ez a sorsforduló nem is lenne.tragikus.... Tovább

Fülszöveg

A hanyatlás és az átéléséből fakadó nihilizmus nem tesz lehetővé egyebet, mint - ellenállás helyett - a tehetetlen gyűlölködést. Az undor a dekadenciában mazochista élvezetté változik. A magyarországi kormányrendszer pedig újabb és újabb indokot szolgáltat az undorra, újabb és újabb bizonyítékot minden erkölcsi indítékú társadalmi küzdelem hiábavalóságára, az általa elrendezett élet pedig a maga igazságtalanságával és példátlan ízléstelenségével elkeserít minden érzékenyebb lelket s jóravaló kedélyt. Evvel örökíti át önmagát.
Nehéz elgondolni, hogy ez még tovább romolhat, pedig tovább fog romlani.
Egész Európa - a többit most hagyjuk - rettentő állapotban van, de Magyarország végromlása összeszorítja patrióta szívünket. (Patriotizmuson nem sovinizmust értve, hanem a hazánk sorsa iránti szenvedelmes és bensőséges érdeklődést.) Az Qrbán-rezsim kialakulása és megszilárdulása történelmi tragédia. Nagyon sokan támogatják, de hiszen enélkül ez a sorsforduló nem is lenne.tragikus.
Társadalmunk kedvetlenül és passzívan (egy jelentős kisebbség meg lelkes egyetértéssel) rendeli alá magát ennek az undok és kaotikus uralomnak [ ], amely a középosztálynak létbizonytalanságot és keserűséget, a magyar szegényeknek pusztulást hoz. Minél tovább tart, annál rosszabb mindenkinek. S ha fölbomlik mégis, újabb zűrzavarok és nagybajok elébe nézünk.
Kitartunk meggyőződésünk mellett, és nem reménykedünk fölöslegesen.
Szerkesztői előszó
Jelen kötet Tamás Gáspár Miklós 2000-2022 között írt politikai-filozófiai publicisztikái négykötetesre tervezett válogatásának második darabja. Mint az első kötet előszavában jeleztük, a gyűjtemény tervét a szerkesztő vele közösen gondolta el, mint a 2021 -es Antitézis-kötet (anti)téziseinek magyarországi társadalmi folyamatokon való demonstrációját, de összeállítását ő már nem érhette meg; ezért minden felelősség e sorok íróját terheli.
A válogatás elvét az adta, hogy minél részletesebben tegyük olvashatóvá a szerző korszakanalízisét, a „posztfasiszta állapof magyarországi kiépülését és megszilárdulását, akár az ismétléseket vagy redundanciákat is kockáztatva, hogy az olvasó ne csupán egy-egy végső állítást vagy formulát kapjon, hanem nyomon követhesse a gondolatok kiforrásának folyamatát is; meggyőződésünk szerint így képezheti jelen kötet, csakúgy mint az előző, a korszak jelenben íródó krónikáját.
A szóban forgó posztfasizmus, mint a Világvége I-ben közölt hasonló című tanulmányban olvashatjuk, olyan kormányzástechnika, amely az állampolgársághoz köti az emberi jogokat, állampolgárságot azonban csak partikuláris (etnikai, vallási, habituális stb.) kritériumok teljesítése esetén biztosít, ezáltal az emberiség egy részét kizárja az elvileg univerzális jogokra jogosultak köréből; így nyílt erőszak nélkül is képes durván kirekesztő, a sérelmezetteket előre elnémító politikát folytatni.
A szerző értelmezésében erre a kirekesztésre, a populáció pacifikálására az értéktermelésben az automatizáció révén az elmúlt fél évszázadban beállt változások (a „negyedik ipari forradalom") miatt van szükség. Egyfelől Marx Grundrisséje („Töredék a gépekről"), Moishe Postone {Time, Labour, and Social Domination), illetv^e az olasz operaismo (Antonio Negri, Mario Tronti, Paolo Vissza