Csontváry Kosztka Tivadar

Előszó

"Olyan ez, mint valami robbanás, megtörtént, már nem lehet visszacsinálni, vagy olyan, mint a gátján túláradt folyó, már nem lehet föltartóztatni. Mi is ez tulajdonképpen, mi történik most szemünk láttára? Minden akadályt legyőzve - mert volt bőven! - a mi népünk most birtokba veszi egy példátlan nagy értékét, Csontváryt, mint ahogy birtokba ette József Attilát, utána Bartókot..." Csontváry 1963-as, átütő sikerű székesfehérvári kiállításakor mondta e szavakat Fülep Lajos. A Szépművészeti Múzeumban rendezett emlékkiállításon pedig a bejárat előtt sorba álltak a látogatók. Csontváry álma megvalósult. Abban az épületben, ahol a nagy "vetélytárs", Raffaello műveit is őrzik, másfél százezren zarándokoltak el a cédrusok alá. A szellemi birtokba vétel folyamata azóta sem lassúbbodott. Tanulmányok, kritikák garmada jelent meg, az esztétikai elemzésektől kezdve a népszerűsítő írásokig, és nemcsak nálunk, hanem egyre nagyobb számban külföldön is.
Monográfiánk első kiadása közel kétéves nyomdai átfutás után 1964-ben jelent meg, az oeuvre-katalógust is 1963. október 1-ével zártuk. Az ú j kiadást két ok indokolta: egyrészt az első kiadás pár hónap alatt elfogyott, másrészt az első kiadás kéziratának a lezárása után több rangos írás jelent meg, és néhány új adat is előkerült. Ezért vált szükségessé monográfiánk második kiadásának bővítése és részleges átdolgozása, a legújabb Csontváry-irodalom és saját kutatásaink új eredményeinek a felhasználása és publikálása. Monográfiánk első kiadásában megkíséreltük rekonstruálni Csontváry életútját, életművét, megpróbáltuk nyomon követni művészi fejlődésének belső logikáját, és elemzeni művei esztétikai minőségét. A kutatás jelenlegi szakaszában megkísérelhetjük Csontváry és a korabeli magyar valóság közötti árnyaltabb analízist, tehát hangsúlyosabban keresni azt, ami korához köti. Ugyancsak szükségessé vált a bibliográfiának és az oeuvre-katalógusnak az elmúlt évek dokumentumaival való kiegészítése. E kiegészítő munkát nehezítette és részben megakadályozta, hogy bár a második kiadás kéziratát 1966 májusában zártuk, technikai okok miatt a kiadvány csak 1970-ben kerülhetett nyomdába. Ezért az 1966 után történtekre jobbára csak a jegyzetanyagban és az irodalomjegyzékben reflektálhattunk. Vissza